Különösen nagyon jó ez, amikor Nagypénteken összegyűlünk néhányan az iskolai asszonyok közül, csendesen énekelünk, imádkozunk, és közben készítjük a tojásokat. Tavaly csak egy kis időre mentem el, de most két és fél órát is ott lehettem, mert drága férjem otthon volt a gyerekekkel. Sőt, az egyik barátnőm még a takarításban is segített, és így nyugodt lélekkel mehettem az iskolába. Nagyon-nagyon jó volt.
Sajnos felmerül az a kérdés, hogy mi legyen a tojásokkal? Engem már nem nagyon locsol meg senki (nem zavar!), a kislányok pedig maguk elkészítik a tojásaikat, nincs szükség az enyémre is. Ez teljesen rendben is van így, csak a tojásírás... Na, mindegy. Lehetne dekorációs céllal is festegetni. Vagy barátnőknek... Első évben még reménykedtem, hogy hátha a sok néprajzkutató a munkahelyemen meg fog locsolni... talán az idén, hiszen másik szobába kerültem :-)
Bizony azok is nagyon szép idők voltak, amikor majdnem száz locsolóra számítottunk, és négyen ültünk tesók egész éjjel a tojások mellett, írtuk-írtuk őket, hol jókedvűen, hol kevésbé. Roni mindig gyönyörű aprólékosakat, indákat, madarakat, virágokat, szirmokkal, kacskaringókkal, finom vonalakkal, amiket úgy utánoztam volna, de teljesen felesleges volt próbálkoznom. (Egyébként ma is százszor kifinomultabb, mint én, és mind a ketten jól érezzük magunkat.) Réka a különleges, bohókás Réka-style tojásokkal, azokat meg azért nem volt érdemes lekoppintani, mert olyan egyedien rékásak voltak. Én pedig olyasmiket csináltam, mint most: hagyományos, egyesek számára titkos jelentést hordozó tojásokat.
Akkor a napjában legalább négyszeri átöltözés is dicsőség, öröm volt. Hajnali négykor-ötkor érkező Regnum-csoportok, akik versenyeztek, hogy ki ér oda először vagy több vízzel. Sok év távolából gratulálok a Vidráknak :-), de azért a Pelék jeges vize se volt semmi. Most erről viszont már szívesen lemondok :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése