Érzékek keresztútja

Leleplezem magam: egyik barátnőmmel már Advent óta vezetünk egy imaiskolát, melyet Szent Janka imasulinak hívunk, és kéthetente pénteken délelőtt tartunk. Az imasuliban alkalomról alkalomra más és más imamódokat próbálunk ki, és ami különösen jó: szerveztünk közben gyerekvigyázást is, így kisgyerekes anyukáknak is megoldható az eljövetel. Persze sokat készülünk rá, de nagyon látszik, hogy nem csak rajtunk múlik, hogy melyik alkalom hogyan sikerül.
Most egy keresztutat csináltunk pénteken, amit Érzékek keresztútjának neveztünk el, mert minden állomást próbáltunk valamilyen szemléletes-érzékletes módon megközelíteni. Régen, még amikor Cinke voltam (Regnum) csináltunk egyszer ilyesmit, de már csak egy mozzanatra emlékszem. Később a Pelékkel (vezetett népem) is felhasználtam az ötletet, talán tízévesek lehettek akkor. Már annak a pontos részleteire sem emlékszem, de a díszletre, alapvető menetére igen. Most nagyon jó volt együtt ötletelni az állomások élményszerűvé tételéről, noha néhány túlzottan brutális ötletünket elvetettük...
A gyerekek még iskolába indulás előtt felépítették nekünk a Golgotát, matrac, gyerekszék, gyerekasztal, azon Rózsa gördeszkája és az Európa festészete c. könyvek adták meg a megfelelő magasságot, majd az ebédlőasztal, és végül egy fiókos szekrény következett. Ezt lefedtünk anyagokkal, és minden állomáshoz elhelyeztünk egy-egy mécsest, valamint kavicsokat tettünk az út szélére. Az alkalom elején megszámoztuk a jelenlévőket egytől háromig, és mindenki húzott egy állomást, (vagy kettőt...), amiről elmélkedett egy kicsit, és leírt róla néhány gondolatot. Az egyes állomások elején felolvasta a gondolatait az, aki azt kapta, majd a mi részünk következett, végül a keresztúton a mécses mellé elhelyeztünk egy tárgyat, ami azt az állomást jelképezte. Közben a Tested, Jézus, értünk függött... kezdetű éneket énekeltük.
A szűk egy óra kicsit (nagyon) kevés rá, jó lett volna az egyes pillanatokba jobban belefeledkezni, de már így is bele lehetett élnünk magunkat valamennyire. Nagyon köszönöm a gondolatokat, amelyeket megosztottak a résztvevők. Ezekből most nem fogok idézni, de vannak olyanok, amelyek azóta minden nap eszembe jutottak.
1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Kint kezdtük a kereszutat a kertben. Jó hideg volt, de nem bántuk. Egy kancsóból mindenkinek a kezére öntöttünk egy kis vizet. A jelkép a kancsó és a tál volt, ezt tettük a mécses mellé.

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Van a kertünkben egy kidőlt hintafa, jó erős, vastag gerendákból összerakva. Ezt fogtuk meg, és vittük fel a teraszra. Így közösen cipelve nem volt nehéz, viszont jól lehorzsolta a karomat. Utána körbeadtunk, fel is próbálhattunk egy töviskoronát. Ez lett a jelkép is.

3. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Ennél az elesésnél az egyes csoport térdelt rá az út mellett elhelyezett kavicsokra, mialatt énekeltünk. Egy nagy követ tettünk jelképnek az egyes állomásoknál.

4. állomás: Jézus anyjával találkozik
Ezt az állomást kívülről szemléltük képzeletben. Jelképnek egy fehér liliomot használtunk.

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Itt bizalomjátékot játszottunk, páronként egymás karjába dőltünk. A segítséget nem csak felajánlani, hanem elfogadni is bizalompróba.
Én nagyon szeretem a bizalomjátékokat, de mégis nehéz volt most beledőlni a várakozó karokba.
A jelkép egy kitömött kesztyű volt, mely egy keresztet fogott.

6. állomás: Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát
Itt letérdeltünk, és Jézus helyébe képzeltük magunkat: arcunkon vér, izzadság csorog le. Behunytuk a szemünket, s a kezünkbe kaptunk egy kendőt, amelybe beletemethettük az arcunkat. Így térdeltünk egy kicsit. Majd amikor levettük a kendőt, láthattuk, hogy Jézus-arc van a kendőn.
No, ezen az állomáson rengeteget dolgozott a barátnőm. Linónyomással mindenkinek készített egy kendőt. Én persze tudtam, hogy mi lesz a poén, mégis mind beleképzelni magam, mind meglátni az Arcot...

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
Itt a kettes csoport térdelt rá a kavicsokra. Én sajnos elfelejtettem a számomat, de végül itt térdeltem le. Váratlanul nagyon kényelmetlen, fájdalmas volt az a sok kavics.

8. állomás: Jézus beszél a síró asszonyokhoz
Itt egy virágzó barkaágat és egy kiszáradt gallyat adtunk körbe, majd letettük a mécseshez.

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Kicsit sajnáltam a térdelőket, de erőt vettem magamon és nem rövidítettem meg a térdelőidejüket.

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Ennél az állomásnál egy anyagot téptem szét. Erős hang volt a nagy csendben. Jelképnek dobókockákat tettünk ki.

11.állomás: Jézust keresztre szegezik
Egy durva deszkákból lévő keresztet kalapáltunk az ének alatt. Nem tudom, hogy szándékos volt-e, hogy nem ritmusra szólt a dobogás, de nagyon jó volt így. Nem illeszkedett semmihez.
Közben körbeadtunk és megkóstoltunk ecettel kevert bort - azóta már rájöttünk, hogy vagy ecetet vagy mirhával kevert bort kellett volna, de azért ez is elég rossz ízű volt.

12.állomás: Jézus meghal a kereszten
Itt mindenki letérdelt, és az egyes csoport tagjai lefeküdtek egy-egy fehér lepedőre. Amíg feküdtek, énekeltük a Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál... kezdetű ortodox éneket, alleluja nélkül. Jelképnek egy fekete leplet tettünk a keresztre.

13.állomás: Jézus testét leveszik a keresztről, és fájdalmas Anyja ölébe helyezik
A második csoport feküdt a lepedőkre, miközben énekeltünk. A fekete leplet levettük a keresztről.

14.állomás: Jézus testét sírba teszik
A hármas csoport feküdt a földre, majd az ének után egy gyolcsot betettünk a domb alá, s mindkét oldalon meggyújtottunk egy mécsest.

Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged, mert szent Kereszted által megváltottad a világot.