Az őszi szünet örömére részben szerettem volna engedni a gyerekeknek néhány pihenőnapot, mert már nagyon fáradtak voltak, mind a kicsik, mind a nagyobbacskák. A hétfő így is sikerült: átjött Gábor egyik barátja, akit még az óvodából ismert. Ezt a találkozót a kisfiú mamája kezdeményezte, az a helyzet, hogy én most mindenféle szervezkedésre alkalmatlan voltam, de szerencsére csak a helyszínt és a szabad időt kellett biztosítanom. Aztán kedden felhívott Gábor egyik osztálytársának az anyukája (milyen jó, hogy Gábor ilyen népszerű :-) ), és felvetette, hogy elmehetnénk együtt a Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett nyomozós, detektíves kiállításra. El is mentünk, nagyon mókás volt, hogy bár két külön autóval mentünk, ők Vácról, mi Gödről, egyaránt fél órát keringtünk a Városliget környékén, aztán majdnem ugyanott parkoltunk le, és összefutottunk a parkban...
A kiállítás nem volt számomra új műfaj, mert már több hasonlón voltam régebben a gyerekekkel, legutóbb, már a blogírós időkben, Gáborral a sarkvidéki kiállításon. Most az első teremben egy érdekes ismertetés volt a nyomozás módszereiről, tényleg interaktív, izgalmas, játékos, inkább Gábornak és Rózsának való, de azért Ibolya is ügyeskedett. Tika elég hamar elfáradt bele, hogy végighallgassa a felolvasásaimat, és a testvérei okoskodását, de azért a végén az ajándék meggyőzte arról, hogy jó volt a kiállítás.
A feladatok végrehajthatóak voltak, de azért kicsit határfeszegetőek, semmiképpen sem túl könnyűek, még a felnőtt szem is igyekezhetett időnként, hogy meg tudja oldani. Örültem neki, hogy egy helyen rengeteg kis figurából pillanatok alatt ki tudtam választani azt, amelyiket alul leírtak. Azt hiszem, ez a tehetségem érvényesül a korrektúrázások során is, egy oldalon is pillanatok alatt észreveszem a helyesírási hibákat :-) . Rózsát ezzel szemben az a feladat érdekelte, amikor különböző testhelyzetben álló figurákról kellett rájönni, hogy melyik milyen érzelmi állapotban van. Nem is csoda, mert elképesztően ügyesen veszi észre az emberek érzelmeit. Volt még mindenféle megcsodálható dolog: megfigyelőképesség fejlesztés, mimika, betűkirakó, kisfilm stb.
Miután ezen végigjutottunk, és minden feladatot megoldottunk, minden matricát felragasztottunk, továbbmentünk. A kiállítás második fele nagyon ötletese végigvezetett minket az Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán. Felállított oszlopokon egy izgalmas gyémántrablási ügy állomásait követhettük, nyomozhattuk végig, miközben időnként azért kitekintettünk arra is, hogy mit látunk magunk körül - újdonság volt számomra, hogy a nagy nyomozás közepette képesek érdeklődést mutatni a méhészet, az illatok, a borkészítés, kitömött állatok, vadászat, halászat stb. irányába is. Végül ügyesen megfejtettük a bűnügyet, sőt, mondhatom, hogy a gyerekek fejtették meg, mert én tényleg csak felolvastam a szövegeket Ibolya kedvéért. Rózsa még arra is odafigyelt, hogy a megfejtéseket csak halkan beszéljék meg, hogy a többi gyerek élményét ne zavarják.
A végén kaptak egy füzetet és egy kis édességet, aminek persze külön nagyon örültek. Szóval, nagyon jó, hogy elmentünk, mindenki nagyon élvezte. Köszönjük az ötletet!
A kiállítás nem volt számomra új műfaj, mert már több hasonlón voltam régebben a gyerekekkel, legutóbb, már a blogírós időkben, Gáborral a sarkvidéki kiállításon. Most az első teremben egy érdekes ismertetés volt a nyomozás módszereiről, tényleg interaktív, izgalmas, játékos, inkább Gábornak és Rózsának való, de azért Ibolya is ügyeskedett. Tika elég hamar elfáradt bele, hogy végighallgassa a felolvasásaimat, és a testvérei okoskodását, de azért a végén az ajándék meggyőzte arról, hogy jó volt a kiállítás.
A feladatok végrehajthatóak voltak, de azért kicsit határfeszegetőek, semmiképpen sem túl könnyűek, még a felnőtt szem is igyekezhetett időnként, hogy meg tudja oldani. Örültem neki, hogy egy helyen rengeteg kis figurából pillanatok alatt ki tudtam választani azt, amelyiket alul leírtak. Azt hiszem, ez a tehetségem érvényesül a korrektúrázások során is, egy oldalon is pillanatok alatt észreveszem a helyesírási hibákat :-) . Rózsát ezzel szemben az a feladat érdekelte, amikor különböző testhelyzetben álló figurákról kellett rájönni, hogy melyik milyen érzelmi állapotban van. Nem is csoda, mert elképesztően ügyesen veszi észre az emberek érzelmeit. Volt még mindenféle megcsodálható dolog: megfigyelőképesség fejlesztés, mimika, betűkirakó, kisfilm stb.
Miután ezen végigjutottunk, és minden feladatot megoldottunk, minden matricát felragasztottunk, továbbmentünk. A kiállítás második fele nagyon ötletese végigvezetett minket az Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán. Felállított oszlopokon egy izgalmas gyémántrablási ügy állomásait követhettük, nyomozhattuk végig, miközben időnként azért kitekintettünk arra is, hogy mit látunk magunk körül - újdonság volt számomra, hogy a nagy nyomozás közepette képesek érdeklődést mutatni a méhészet, az illatok, a borkészítés, kitömött állatok, vadászat, halászat stb. irányába is. Végül ügyesen megfejtettük a bűnügyet, sőt, mondhatom, hogy a gyerekek fejtették meg, mert én tényleg csak felolvastam a szövegeket Ibolya kedvéért. Rózsa még arra is odafigyelt, hogy a megfejtéseket csak halkan beszéljék meg, hogy a többi gyerek élményét ne zavarják.
A végén kaptak egy füzetet és egy kis édességet, aminek persze külön nagyon örültek. Szóval, nagyon jó, hogy elmentünk, mindenki nagyon élvezte. Köszönjük az ötletet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése