Rokon Népek Napja, Zirc 2013

Az úgy kezdődött, hogy már nagyon-nagyon régóta arról álmodozom, hogy milyen jó lenne valahogy élményszerűvé tenni a finnugor népek világát, hogy legyen az emberekben valami benyomás róluk, nem baj az sem, ha kicsit romantikus...
Végeztem egyszer egy felmérést ezzel kapcsolatban 300 egyetemistát kérdeztem meg, különböző szakokról, és kiderült, hogy a finnekról, észtekről még csak-csak eszébe jut valami mindenkinek, a manysikról, hantikról legfeljebb a halzsír és az elmaradottság, az udmurtokról, marikról semmi...


Már régóta gyűjtögettem az ötleteket, játék-, kézműveskedéslehetőségeket, meséket stb. Még Rózsa volt baba, amikor először megvalósult ez az álmom, és finnugor napot tarthattam a Völgy Fesztiválon, közvetlenül a Peléknek tartott udmurt tábor után. Volt néhány emlékezetes pillanat, emlékezetes baki is (pl. hogy kazettán vittem a tánctanuláshoz való zenét... a hangtechnikus derekasan küzdött vele, és még a végén is volt ereje kedvesen közölni, hogy ezt nekem más biztos nem tette volna meg. Köszönöm...).
Azóta nem került sor ilyesmire, persze tartottam előadásokat, ahova sütöttem finom ételeket különböző népektől, és igyekeztem érdekes kérdéseket felvetni.
Most viszont meghívott a zirci Reguly Múzeum igazgatója, Ruttkay Eszter, akivel még az egyetemen jártunk pár évig együtt, és azóta is jóban vagyunk, hogy segítsek a Rokon Népek Napjai rendezvényen. Nagyon lelkes voltam, és jól is sikerült.
 
Reggel elmentünk a kislányokkal Zircre - sajnos a fiúknak más, fontos dolguk volt, kirándulás, családi találkozó... Csodaszép volt az odavezető út, a legszebb kép az volt, amikor a nap rengeteg kévében ragyogott át a felhőkön, volt ott egy színes, őszi domb is, és számtalan hófehér sirály repkedett a frissen felszántott földeken. Gyönyörű volt.
A múzeumot is megtaláltuk végül, és még bőven időben voltunk. Először Zsirmik István mesélt udmurt meséket, amelyeket az általam (is) fordított eposzból merített - érdekes volt látni-hallani őket életre kelni. Aztán lehetett kézműveskedni: rongybabát és finnugor motívumokkal díszített filcnyakláncokat készítettünk. Közben szalagszövési lehetőség is volt, és készült finom sült alma, sült tök.
Ezek után táncoltunk egy kicsit, vittem lapp, mari, udmurt, finn és észt táncokat. Félúton kicsit kifulladva ujj-játékokat játszottunk, mondókáztunk, ezúttal finn, mordvin, komi, mari eredetűeket. Igyekeztem pergős, mondogatható fordításokat csinálni... Részben biztos sikerült, mert Ibolya hazafelé sokat mondta őket :-) , persze így meghallottam az itt-ott megbicsakló ritmusokat is.
Délután kn. ugyanez volt a program. Nagyon jól éreztük magunkat, és hazafelé még a holdkeltét is láttuk.
Jövőre, remélem, újra :-)