Vendégséges, játszós hétvége

Izgalmas hétvégénk volt: szombaton eljött hozzánk rég látott testvérem, Veronika a családjával. Nagyon örültünk egymásnak mi is, a gyerekek is. Sőt, külön jó volt, hogy Nagypapám is eljött, így egészen nagy vendégség kerekedett belőle, és nyugodtan süthettem-főzhettem annyifélét, amennyihez csak kedvem volt.

Vasárnap csendes, itthoni napot terveztünk, de felhívott Anyósom, hogy van egy családi belépője az újpesti Tarzan Parkba. Persze nagy örömmel mentünk. Már régen kinéztem magunknak azt a helyet, de elég drágának ítéltem ahhoz, hogy inkább egy különleges alkalomra tartogassam.

Induláskor kiderült, hogy az autó akkumulátora lemerült - sajnos csinál ilyeneket mostanában. Anyósom nagyon kedvesen azonnal eljött értünk, és így mégis el tudtunk jutni a Parkba. Amíg rá vártunk, a gyerekek itthon házi Tarzan Park építésbe kezdtek a kertben. Én pedig gyönyörködtem a szebbnél szebb tavaszi virágokban.

A Park tulajdonképpen egy nagy játszótér, a játékok nagyjából tematikus csoportokban vannak: hinták-körhinták, mászókák, csúszdák, zenélő mindenfélék, homokozó, kicsik vára. A gyerekek először természetesen a nagy csőcsúszdákat próbálták ki. Tikának még kicsit félelmetes volt az első néhány alkalommal, ezért én is vele csúsztam. Nagyon szeretek így játszóterezni, de most már kezdek kicsit lassulni, jólesett békésen üldögélni is. A nagyobbak azonnal eltűntek a látóteremből, rengeteg sok gyerek volt mindenhol. 

Szerintem nagyon ötletes játékok voltak, sokat közülük nem láttam még sehol máshol. Különösen tetszett a biciklis körhinta, a nagy csúszdavárba felvezető utak meg a mászókasorok. Izgalmasak, sokfélék, és a biztonságra sem lehetett panasz. Rózsa kicsit nehezen találta fel magát. Igaz, neki már nem okozott kihívást egyik játék sem, az pedig még messzinek tűnik, hogy "felnőttesen" élvezze, a ritkán megtapasztalt, felhőtlen játék örömével.(Nekem nehezemre esett visszafogni magam, de szerettem volna még estére is járóképes maradni.) Szerencsére aztán belejött Rózsa is, különösen, amikor négyen, illetve hárman együtt mentek. Tikának viszonylag sokat kellett segíteni.

Szóval számunkra az derült ki, hogy korcsoportilag önálló játékra leginkább a 6-8 éves korosztály számára tökéletes a Tarzan Park, de kis segítséggel 3-4 éves kortól már élvezhető. Nagyobbaknak pedig... attól függ, mennyire van gyermekkedvük éppen. 

  

Gábor-száj

Szombaton reggel 6 körül bújtam elő a hálószobából, hogy a csapat ébredése előtt még dolgozzam egy picikét. De Gábor már ott ült a kanapén.
- Hát, te, Gábor? Hogyhogy ilyen korán felkeltél szombat reggel?
- Olyan unalmasat álmodtam, hogy inkább felébredtem.

Aztán együtt néztük egy darabig az ablakból az éppen felkelő Napot. Jó volt.

Elkelt a csoki :-)

Egyik kedves játékom a várandósság elején, hogy magamnál hordok egy tábla csokit, hogy annak adjam, aki először átadja nekem a helyet valamilyen járművön.
Nos, örömmel jelenthetem, hogy a mai napon oda tudtam adni valakinek a csokit... vagyis a második tábla csokit, mert az első valahogyan elfogyott mostanra :-)
Nem is számítottam rá, mert csak az ajtó mellett sikerült megállnom. De már egy perc múlva szólt egy korombeli asszonyka, hogy üljek le nyugodtan.
A korábbi manócskáknál is mindig örültek, egyszer próbálta csak visszautasítani egy idősebb hölgy, de persze nem hagytam magam.
Szóval, jól kezdődött ez a napfényes, tavaszi nap.

Tavaszi tollászkodás

A hétvége erősen a tavasz jegyében telt nálunk. Péntek délután és szombaton alkotónapot tartottak a gyerekek. Ibolya mindenféle szalvétatechnikás szépséget készített, pl. kidíszítette az egyik vágódeszkámat is egy kis manólánnyal. Gábor készített két kis manót, egy fiút és egy lányt. Nagyon helyesek lettek, és teljesen fejből csinálta. Rózsa elég nagy fába vágta a fejszéjét: nemeznől kis tulipánokat készített, és ezeket akarta felerősíteni egy fűzfakoszorúra. Sajnos még nincsen készen, de tényleg nagyon szép lesz.
Vasárnap az én vágyam következett, egy húsvétváró naptárat kezdtünk festeni, de azzal is van még munka bőven. Remélem, húsvétig elkészülünk vele...
Élveztük a napsütést, a kert is haladt egy kicsit, vasárnap délután pedig elmentünk a Margitszigetre a családi bringóhintó napra. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, sokkal gyorsabban és pontosabban hajtották a járművet, mint tavaly. Már Ibolya is tudta tekerni a pedált. Persze nekem nem sikerült tartanom a lépést a csapattal, de Emil jól megtolta őket, mindenki nagyon örült a száguldásnak. Jó hangulatú, vidám délután volt. Igazán kár, hogy mostanában az estéket sosem sikerül vidáman, jó hangulatban levezetni. Én is fáradt vagyok más, a pocakom hirtelen kétszer annyira húz, mint máskor, és nagyon bosszant, amikor nem úgy, nem akkor, és nem olyan sebességgel történnek a dolgok, mint ahogy szerintem mindenki számára egyértelmű lenne. Hát... Még az a szerencse, hogy ma újra meg lehet próbálni.
Sajnos szomorú esemény is jutott a hétvégére: csütörtök éjjel valahogy kiszökött a nyuszink, és ezt csak a sírásából vettem észre. Valószínűleg megijesztette egy macska, ügyetlenül ugrott egyet, és beverte a hátát a falba. Eltörött a gerince, úgyhogy kénytelenek voltunk elbúcsúzni tőle. Gyerekvigasztalónak kaptunk egy másik nyuszit Berty Laciéktól, tőlük volt az előző is. Nagyon kis aranyos, biztos jól megleszünk, de még hiányzik a másik. Szelíd, kedves, bújós nyuszika volt.