Kidőléshatár

Sokszor kérdezgetik tőlem kedves emberek, hogy hogy bírom ezt a sok mindent.
Hát, most, jelentem, nagyon elfáradtam. Kicsit a fejemre omlik most a sok kötelesség, megcsinálnivaló. A legveszélyesebb aktuális mumus természetesen a rendrakás, hiszen Húsvéthétfőre össze kéne valahogy rendezni a lakást, és ez egyre nehezebb feladat ezzel a pocakkal. Utána következik a disszertáció, amivel el szerettem volna már készülni, de kénytelen vagyok ráhúzni még két hetet kb., de már nagyon nehezen bírom. Harmadik az üldögélés, fáj a derekam, időnként görcsölget a hasam, nem lelkes a nem szűnő terhelés miatt. Azt hiszem, gond nélkül tudnék aludni most egy-két napot.
Ma megkezdődött a tavaszi szünet, az ovisok még elmentek az óvodába, hogy a nagyok kicsit nyugodtan nagyoskodhassanak itthon. Ennek örömére Rózsa lasagnát főzött. Nagyon finom lett. És pedig természetesen dolgoztam közben, bár végül kénytelen voltam lefeküdni egy picit, mert időnként a szavak közben elaludtam.
Szóval, bocsánat Kedves Blogolvasók, vissza fogok térni... Áldott Húsvétot!