Szőlő és tök

Szeretünk bulikat rendezni itthon. A gyerekeknek szuper ötleteik vannak, jó együtt tervezgetni, még ha nem is valósul meg minden. Jó előkészíteni a dolgokat, díszíteni a lakást, jó meghívni a vendégeket, jó játszani, táncolni. Sajnos a legtöbbször kicsit túlvállaljuk magunkat Rózsával, és a végén tipikus ünnep előtti nem-leszünk-kész hisztit adunk elő, ami viszont nem annyira jó... Már ismerjük magunkat, és próbáljuk időben elkezdeni a szervezést - vagy alább adni az elképzelésekből.

Idén október elején volt szőlőbuli, szüreti mulatság, ami szerintem legutóbb négy éve volt, ám Ibolya nagyon jól emlékezett rá, és azóta minden évben kérte, de valahogy elmaradozott. Volt szőlőkóstolás, több féle szőlővel, karalábé (szomszédasszony termése), alma. A legjobban várt program az elmaradhatatlan szőlőtaposás volt, ami idén is nagy sikert aratott a kis szüretelők körében. Meglepően sok must lett, és engem külön meglepett, hogy elég kevés kékszőlőtől milyen sötét színű lett a lé. Meg is itták ott helyben. Játszottunk szőlős játékokat (Lipem-lopom a szőlőt), és Rózsa ötletére készítettünk szőlőfürtöket filcből valamint marcipánból. Gábor még egy seregélyt is készített a fürtre, s másnap egy csősszel is gazdagította a gyűjteményt. A kicsiknek előre kivágtuk a szemeket és csak fel kellett ragasztgatni.
Mindenki hívott vendégeket, és a legjobb az volt, hogy az utolsó pillanatban Tika is kérte, hogy neki is jöjjön barátja. Szerencsére át is tudott jönni az egyik kis ovis társa - olyan mókás, hogy már ő is akkora, hogy saját kapcsolatrendszere van!
Mivel ez a mulatság eléggé ad hoc módon szerveződött - azaz aznap délután találtam ki, hogy most legyen - nem zavart minket az előkészületlenség, tehát nem volt rengeteg féle ennivaló, nem volt rend, nem volt keresgélés és ötletelés, viszont nem volt a készülődés miatti feszültség sem.

A Halloween kicsit más tészta... ezt már régóta várták a gyerekek, és mint már régebben is írtam, kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Zavar, hogy egy egyházi ünnep (Mindenszentek) ijesztgetős tökbulivá válik. Nem tetszik az sem, hogy egy angol-amerikai ünnep adaptációja, még ha jól tudom, hogy egész Magyarország területén is szokás volt a töklámpás-készítés, magam is gyűjtöttem ilyen történeteket Palócföldön és a Mecsekben is. Jónak találom viszont a sok-sok kreatív ügyeskedést, mivel mindenki lelkesen készül rá, a késhasználat gyakorlását, amire ritkán van lehetőség, a sokféle sütés-főzést, a félelem nélküli borzongást, az engedélyezett "gusztustalankodást" (l. múmiavirsli, pókhálósüti...). Nekem az is számít, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Van egy tervem, hogy hogyan fogom lassan átalakítani a hangsúlyokat, de ez nem egyik évről a másikra megy.
Idén bevezettem, hogy az elején szentekkel kapcsolatos játékot játszottunk (valaki kiment, a bentiek megbeszélték, hogy ő melyik szent, és úgy kellett beszélgetni vele, hogy rájöjjön, hogy ő kicsoda. Pl. Üdvözlöm, felséges királyom! Jobban van már a fia? Sikerült úrrá lennie a pogány lázadásokon?), majd pedig mindenki a saját védőszentjét szólította meg egy fohásszal. Ez után kezdődött a buli, amire Rózsával reggel óta készültünk, és bizony a vége nehézre sikerült kicsit.
Viszont volt sokféle finomság (ezekről külön bejegyzést írok, hátha érdekel valakit részletesebben). Sós ételek: kétféle pókhálópizza, múmiavirsi (ez csak másnap lett kész), tökbe öntött tejfölös mártogató. Édességek: pókhálósüti, szellemsüti, pilótakeksz-denevér, golyódenevér (az egyik vendég leányka találmánya), szellembanán, sült tök. Inni bodzaszörpöt ittunk, szomszédasszony-félét. Dekorációt is készítettünk, wc-papír gurigából denevért formált ki Gábor, sőt, még forgó alátétet is barkácsolt neki, de sajnos eltört. Rózsa pókhálókat erősített az ablakokra, pókkal és denevérrel.
Az idő nagyrészét a töklámpások készítése töltötte ki, egész sok lámpás készült az idén, minden jelenlévőnek egy-egy. A kicsi lányok inkább elvonultak játszani, ezért Gábor csinálta meg az övéket, de végül Ibolya a sajátjába belevéste, hogy KELTETŐ. Rózsáé igaz sütőtök volt, elég nehezen vájható, két mécses kellett bele, egy a tetejébe, egy az aljába. Gábor egész máglyát rakott a tökbe, és az tűzokádó sárkánnyá vált.
A buli végén nagy táncolás volt, majd egy záró limbóval fejeződött be a buli, és életemben először nem én nyertem. Hát, belejöttek a gyerekek, szó ami szó.