Karácsony tizenkét napja

Lezárult a karácsonyi idő, leszedtük a karácsonyfát is. Idén nagyon szép karácsonyunk volt. Békésen, csendesen teltek a napok. A gyerekek körbelátogatták a szomszédokat 24.-én a szomszéd gyerekekkel együtt, és betlehemeztek mindenkinek. Így mire arra került a sor, már nem volt kedvük pásztorjátékra menni, de kicsit hosszabban énekeltünk, imádkoztunk az ajándékozás előtt.
Valahogy most nem görcsöltem rá a rendre, az ételekre, a sokféle süteményre (így nem is volt olyan sokféle, viszont nyugalmas volt). Emil csodaszép fenyőfát választott, arany és piros színekben pompázott a fa.

Családunk szarvasként - Gábor műve

Különösen csodálatosak azok a karácsonyok, amikor kisbabánk van, amikor egy csecsemő fekszik a fa alatt. Így ez a mostani is. Mindenki örült az ajándékának, és bár én kicsit aggódtam, hogy túl kevés lesz, de nem hangzott el semmi megjegyzés.
Az éjféli misére is elmentem a gyerekekkel, meglepetésemre mind a négyen el szerettek volna jönni. Persze Matyikát is vittem, és a misén fel is ébredt, így vele együtt olvastam fel az olvasmányt - nagyon szép volt, ezt is ajándéknak éltem meg. Csodaszépen ragyogtak a csillagok, megfigyeltük a téli csillagképeket, az Oriont, a téli háromszög fényes csillagait. Másnap reggelre karácsonyi kalácsot sütöttem - tényleg egyszerű, látványos, ajánlom! Én nem kétszínű tésztából, hanem mogyorókrémes töltelékkel készítettem.
Aztán kezdődtek a vendégeskedések, találkozások, az idén mindegyiknek nagyon tudtam örülni. Maradt idő a családi együttlétre is, Emil felöntötte az udvar egy részét, még korcsolyázni is lehetett egy kicsit.
Szilveszterkor kedves barátainkkal együtt buliztunk, játszottunk, beszélgettünk. Sajnos nekem eléggé fájdalmas, háromnapos migrénem volt. Nagy nehezen szembenéztem vele, hogy bőven van félelem bennem az új évvel kapcsolatban, hogy rengeteg teendő vár rám, hogy aggódom. Jó ezekre rálátni. Jó, mert akkor legalább lehet kezdeni vele valamit, terveket szőni, rendet kialakítani, és nem csak a lüktető fejfájás marad.

Vidákovich Márton képe

1.-én még otthon is buliztunk egy kicsit, mert néhány hagyományos elem nagyon fontos volt a gyerekeknek: a tánc és a virslitársas. A gyerekek nagyon rákaptak az akrobatikus tornára, attól is mutatok néhány képet.
Szóval, nagyon jól telt a szünet, és jól is kezdődött az év. Mindenkinek áldott, meghitt pillanatokban gazdag új esztendőt kívánok!

Vidákovich Márton képe