Vácrátót tavasszal, természetfotókkal

A tó szeme - Rózsa fotója

Néhány hete volt egy nevelés nélküli péntek, így végre otthon volt az egész csapat. Tika pont csütörtökön törte el a csuklóját, így délelőtt kötözésre kellett vinni Vácra. Persze mindnyájan vele tartottunk. Nagyon kedvesek voltak a kórházban, jó élmény volt.
Utána elmentünk a Vácrátóti Botanikus Kertbe. (Tudom, hogy nemzeti... ezzel kapcsolatban mindig egy Móra-novella forgolódik a fejemben, melyet Voigt Vilmos professzoromtól hallottam egyszer mesélni sok évvel ezelőtt, amikor még alig valami volt nem-zeti.)

Gyönyörűek voltak a növények a parkban, a nagyobbak lelkesen fényképeztek.Gábor inkább az állatokat, elkapott pillanatokat fotózta, Rózsa pedig a hangulatképeket kereste. Eleinte próbálták időre beosztani, hogy ki mikor fényképezhet, de aztán inkább cserélgették.
Láttunk légzőgyökereket, fogtunk körbe vastag fát - Tika most nem állt be a törött kezével, Gábor pedig fotózott, így lány-kör lett a fa körül. Izgalmasak a kaktusz- és a trópusi házak is, rengeteg különféle kaktusz van. A gyerekeknek különösen tetszett a fán növő citrom. A látványosságokat, a romot, a barlangot, a vízimalmot meg a kastélyt már nem is volt időnk megcsodálni, igyekezni kellett.

Voltak kiskacsák, és már a séta vége felé odatotyogtak családostul Rózsa lába elé, sőt, megvárták, amíg mindenki odagyűlik, és megnézegeti őket. Nagyon aranyosak voltak ahogy behúzódtak a amámjuk tollai alá egy kis pihengetésre, melegedésre. Láttunk még ebihalakat és halivadékokat is, akik próbálták egy nagy hal benyomását kelteni, ahogy egyszerre úsztak csapatosan.

Sok növénnyel kapcsolatban lehet kitett táblákon olvasni mesét, legendát, és a hozzájuk tartozó illusztrációk is nagyon tetszettek. Három órát töltöttünk a parkban, és a harmadát sem jártuk be, pedig nem időztük olyan sokat sehol sem. Legközelebb megpróbálunk rózsavirágzáskor menni, ahogy Rózsánk kérte.
Délután (vagy a hétvégén?) pedig vigasztalásképpen Tikának nővérkéje autós ruhákat varrt. Rózsa eredetileg háromszög-kendőnek vette az anyagot, de aztán mégsem kellett a kis fickónak felkötve hordania a kezét. Nagyon örültem a nagylány ügyességének, és annak is, hogy ilyen jó felhasználást talált ki.