Az iskolánkban az a szokás, hogy a negyedikes kislányok pünkösdölést tanulnak be, s előadják az evangélikus, református istentiszteletek és a katolikus mise után. Az eredeti szokás szerint a kislányok bejárták a falut, egy-két dalt énekeltek, köszöntőt mondtak, majd mágikus módon is megpróbálták befolyásolni a termést: magasra emelték a kis királynét, mondván: Akkora legyen a kendtek kendere, mint a kis királyné! Végül egy kis finomságot, tojást, ilyesmit kaptak és továbbálltak.
Idén Ibolyát választotta ki a néptánctanár Béci bácsi, hogy ő lehet a pünkösdi királyné. A kis királyné mindig az elősösök közül kerül ki, hogy legyen megfelelő méretkülönbség a nagylányok és a kicsi között. Egyébként az iskolában is volt pünkösdölés, itt a fiúk komoly küzdelmet folytattak a királyi címért, míg a lányok közül az iskola legfiatalabb hölgye lett a királyné.
Kicsit elkeserítő volt, hogy pont akkor volt az előadás Ibolyának, amikor a nagy Dyekiss családi buli Ordacsehiben, és így ő nem tudott elmenni bandázni az unokatesókkal, csak másfél nap késéssel. Tikának pedig egy zsúrmeghívása volt, nagyon boldogan ment rá, nagyon készült is, kis segítséggel egy kék plüssdinót készített. Ő rajzolta körbe, vágta ki, nyomta a varrógép pedálját, majd pedig ki is tömte.Amíg Tika a zsúrban volt, Ibolyával elmentünk játszóházazni. Örültem, hogy kicsit kettesben lehet vele lenni.
Az előadások nagyon jól sikerültek. Gyönyörű hangja van ennek a kis tündérkének, szólóéneklésnél is zengett tőle a templom. Az evangélikusok még sütivel is megkínálták őket, és Ibolya hősiesen eltette a magáét, mert onnan mentünk a katolikus templomba, a misére, és tartotta a szentségi böjtöt. Utána aztán megette mindet. Köszönjük a tanároknak a felkészítést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése