Talán túl vagyunk a szokásos, elhúzódó téli betegségünkön. Egészen enyhére sikerült, kis hőemelkedés, torokfájás, nyűglődő gyerekek, semmi másra nincs erőm anyuka.
Jól is van ez így.
Még így sokadszorra is furcsán nehéz megtapasztalni, hogy milyen jól összejön a csapat egy-egy itthon, közösen töltött hét után. És olyan fájdalmas újra iskolába küldeni őket, és tudni, hogy ez az egység, a megkezdődött játékok, a kialakult kapcsolatok megakadnak, máshogy alakulnak tovább. Jó, tudom én, hogy nehezen engedem el a dolgokat... de ez az én blogom, aki olvasgatja, az kénytelen elfogadni, hogy most elsősorban az én szemüvegemen át nézheti az eseményeket :-).
Jó volt hirtelen sok időt tölteni Ibolyával, akinek antibiotikumot kellett szednie középfülgyulladás miatt, és így rájöhettem, hogy ennek a leánykának pillanatnyilag nem a hetente betervezett mamaórák esnek jól (amit a többiek nagyon várnak, előre készülnek rá), hanem a békésen, egymás mellett eltöltött délelőttök, tehát viszonylag sok, strukturálatlan idő. Töröm a fejem, mit lehet ezzel kezdeni, mert ezt sokkal nehezebb biztosítani, mint a rendszeres, tervezhető órákat.
Gábor pillanatnyilag utálkozik, nem akar iskolába menni, jól érezte magát itthon. Pedig nagyon jó az osztálya, szeret oda járni, megvan a helye a közösségben. Csak hát otthon sokkal jobb. Beköltözött hozzánk egy hüllőkiállításról megmentett, Tigris nevezetű patkány, akinek Gábor a felelőse, ő eteti és szeretgeti, bár Tika talán még egy picit bátrabban nyúl hozzá. Tika minden aggodalom nélkül kiveszi a kis állatot, elengedi a nappaliban, és meg is fogja, simogatja, szeretgeti: nagyon fontos neki.
Azért nem kell Gábort félteni, nemrég a suliból papírmaséház készítés ötletét hozta haza, most pedig gyöngyállatokat tervez és fűzöget nagy lelkesen. Szereti skandálni a Spártai hősök sírfeliratát, és néhány napja megtanultuk, hogyan is kell jelölni ezeket a szótagokat, hogyan alakulnak ki a verslábak, hogy épül fel egy hexameter és pentameter sor. Kicsit könnybe lábadt a szemem, amikor eszembe jutott, de annyira élesen Papácskám hangja, amint a Gyűlölöm azt... kezdetű Anakreón- epigrammán mutatja nekem ugyanezt... és mesélt a fordítóról, Radnótiról, a világháborúról, és az élet nagy dolgairól... Radnótihoz mi is hűek maradtunk, az Éjszaka c. versen próbálgattuk a verslábak keresését, sőt megnéztük, hogy mekkora nagy mester volt az író, hiszen a vers időmértékesen és ütemhangsúlyosan (rímesen) is értelmezhető, tehát egyszerre két verselési rendszerben, szimultán is megállja a helyét. Gábort teljesen elbűvölte, amikor megtudta, hogy az általa amúgy is nagyon kedvelt Odüsszeusz-történet végig hexameterben van. El is kezdte olvasni a telefonomon, az előhangot végigritmizálta, aztán csak olvasgatta, és ekkor hangzott el a következő mondat: Cukorkát eszegetni és közben Homéroszt olvasni a legjobb dolog a világon!
Matyi próbálja egyre jobban kifejezni magát, bár a beszéddel még csak egy-egy szó vagy szótöredék erejéig kísérletezik, de mindent ért, és próbál elmagyarázni. Nemrég egy boltban vásárolgattunk, amikor egyszercsak elkezdte jelezni, hogy szeretné elmondani a Töröm, töröm a mákot... kezdetű mondókát. Eltartott egy darabig, mire megértettem, hogy a jelentőségteljes pillantással kísért ökölbe szorított kis kéz mit jelent. Aztán csak elmondtuk, s amikor odaértünk, hogy "sütök neked kalácsot", elkezdett mutogatni a hátunk mögé. Azért kellett neki az egész mondóka, hogy elhangozzon a kalács szó, és megmutathassa, hogy hol látott ő kalácsot.
És hogy honnan lett olyan jelentős a kis okosnak a kalács? Nálunk ünnepek alkalmával Emil által készített kakaó (nyamm!!!) és kalács dukál. Most volt Rózsa nagylány 13. születésnapja! Döbbenetes! Igazi kis hölgy már. Emlékszem, hogy én milyen nagynak éreztem magam ennyi idősen, és most látom, hogy teljesen igazam is volt ;-). Tényleg nagy, felelősségteljes és bölcs, ugyanakkor persze kicsi lány is. Isten éltesse sokáig.
A születésnapját egy nappal előbb ünnepeltük, mert kedves Szüleimnél házszentelő ünnepség volt pont a napján. Jó volt találkozni a családdal, még Tihanyból is eljöttek Roniék, ott volt a 9. hónapban járó Réka is, az egész családjával. Eszterék Angliából szintén bekapcsolódtak, hála a Skype-nak. Náluk megszületett, sőt már lassan a két hetet is betölti a kis Ádám. Jó volt együtt.
Jól is van ez így.
Még így sokadszorra is furcsán nehéz megtapasztalni, hogy milyen jól összejön a csapat egy-egy itthon, közösen töltött hét után. És olyan fájdalmas újra iskolába küldeni őket, és tudni, hogy ez az egység, a megkezdődött játékok, a kialakult kapcsolatok megakadnak, máshogy alakulnak tovább. Jó, tudom én, hogy nehezen engedem el a dolgokat... de ez az én blogom, aki olvasgatja, az kénytelen elfogadni, hogy most elsősorban az én szemüvegemen át nézheti az eseményeket :-).
Jó volt hirtelen sok időt tölteni Ibolyával, akinek antibiotikumot kellett szednie középfülgyulladás miatt, és így rájöhettem, hogy ennek a leánykának pillanatnyilag nem a hetente betervezett mamaórák esnek jól (amit a többiek nagyon várnak, előre készülnek rá), hanem a békésen, egymás mellett eltöltött délelőttök, tehát viszonylag sok, strukturálatlan idő. Töröm a fejem, mit lehet ezzel kezdeni, mert ezt sokkal nehezebb biztosítani, mint a rendszeres, tervezhető órákat.
Gábor pillanatnyilag utálkozik, nem akar iskolába menni, jól érezte magát itthon. Pedig nagyon jó az osztálya, szeret oda járni, megvan a helye a közösségben. Csak hát otthon sokkal jobb. Beköltözött hozzánk egy hüllőkiállításról megmentett, Tigris nevezetű patkány, akinek Gábor a felelőse, ő eteti és szeretgeti, bár Tika talán még egy picit bátrabban nyúl hozzá. Tika minden aggodalom nélkül kiveszi a kis állatot, elengedi a nappaliban, és meg is fogja, simogatja, szeretgeti: nagyon fontos neki.
Azért nem kell Gábort félteni, nemrég a suliból papírmaséház készítés ötletét hozta haza, most pedig gyöngyállatokat tervez és fűzöget nagy lelkesen. Szereti skandálni a Spártai hősök sírfeliratát, és néhány napja megtanultuk, hogyan is kell jelölni ezeket a szótagokat, hogyan alakulnak ki a verslábak, hogy épül fel egy hexameter és pentameter sor. Kicsit könnybe lábadt a szemem, amikor eszembe jutott, de annyira élesen Papácskám hangja, amint a Gyűlölöm azt... kezdetű Anakreón- epigrammán mutatja nekem ugyanezt... és mesélt a fordítóról, Radnótiról, a világháborúról, és az élet nagy dolgairól... Radnótihoz mi is hűek maradtunk, az Éjszaka c. versen próbálgattuk a verslábak keresését, sőt megnéztük, hogy mekkora nagy mester volt az író, hiszen a vers időmértékesen és ütemhangsúlyosan (rímesen) is értelmezhető, tehát egyszerre két verselési rendszerben, szimultán is megállja a helyét. Gábort teljesen elbűvölte, amikor megtudta, hogy az általa amúgy is nagyon kedvelt Odüsszeusz-történet végig hexameterben van. El is kezdte olvasni a telefonomon, az előhangot végigritmizálta, aztán csak olvasgatta, és ekkor hangzott el a következő mondat: Cukorkát eszegetni és közben Homéroszt olvasni a legjobb dolog a világon!
Matyi próbálja egyre jobban kifejezni magát, bár a beszéddel még csak egy-egy szó vagy szótöredék erejéig kísérletezik, de mindent ért, és próbál elmagyarázni. Nemrég egy boltban vásárolgattunk, amikor egyszercsak elkezdte jelezni, hogy szeretné elmondani a Töröm, töröm a mákot... kezdetű mondókát. Eltartott egy darabig, mire megértettem, hogy a jelentőségteljes pillantással kísért ökölbe szorított kis kéz mit jelent. Aztán csak elmondtuk, s amikor odaértünk, hogy "sütök neked kalácsot", elkezdett mutogatni a hátunk mögé. Azért kellett neki az egész mondóka, hogy elhangozzon a kalács szó, és megmutathassa, hogy hol látott ő kalácsot.És hogy honnan lett olyan jelentős a kis okosnak a kalács? Nálunk ünnepek alkalmával Emil által készített kakaó (nyamm!!!) és kalács dukál. Most volt Rózsa nagylány 13. születésnapja! Döbbenetes! Igazi kis hölgy már. Emlékszem, hogy én milyen nagynak éreztem magam ennyi idősen, és most látom, hogy teljesen igazam is volt ;-). Tényleg nagy, felelősségteljes és bölcs, ugyanakkor persze kicsi lány is. Isten éltesse sokáig.
A születésnapját egy nappal előbb ünnepeltük, mert kedves Szüleimnél házszentelő ünnepség volt pont a napján. Jó volt találkozni a családdal, még Tihanyból is eljöttek Roniék, ott volt a 9. hónapban járó Réka is, az egész családjával. Eszterék Angliából szintén bekapcsolódtak, hála a Skype-nak. Náluk megszületett, sőt már lassan a két hetet is betölti a kis Ádám. Jó volt együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése