Szerencse vagy szerencsétlenség?

Ki tudná azt megmondani? Ismerjük ezt a kis történetet, ugye? 

Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:– Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:– Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt: – Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadra fogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Pontosan így éreztem magam tegnap, amikor kiderült, hogy Tibornak focizás közben eltörött a gyűrűsujja. Az óra előtt bent jártam az iskolában, Gábort vittem haza. Észrevettem, hogy Tibor lehajtott fejjel üldögél. Azért pityergett, mert nem találta a tornafelszerelését. Gyorsan előkerestem, a talált tárgyak között volt a zsák, gyerek tényleg nem bukkanhatott rá könnyen. Hazafele menet gondoltam magamban, hogy milyen szerencse, hogy arra jártam éppen. Aztán este panaszolta, hogy belenyúlt egy erős labdába, és fáj az ujjacskája. Másnapra megdagadt, belilult, irány a Váci Kórház. Hősiesen bírta a vizsgálatokat, és most van egy szép sín az ujján. Kicsit zavarta, hogy most majd mindenki kérdezgeti, hogy mi történt az ujjával, de aztán megbeszéltük, hogy minden egyes kérdésért kap egy kocka csokit. Szóval, kérdezgessétek bátran!

És mi a helyzet a többiekkel? Árnikának kibújt az első foga, megtanult ülni, ügyesen kinyomja magát állásba, tüneményes kicsi lány. A kedvencem, amikor teljes erejéből megölel és elkezdi puszigatni (bekapni-nyálazni) az arcomat. Ilyenkor teljesen meghatódom.

Matyi hatalmasat fejlődött az elmúlt pár hétben. Önállóan jár wc-re, csak a popsitörlésben kell segíteni neki. Nadrág le-fel, szűkítő, lehúzás - minden megy egyedül, és persze nagyon büszkén. Egész hosszú meséket végighallgat, és kér újra meg újra. A nagy kedvenc most a "kenőcsös", azaz az Eltáncolt cipellők. Igényli és szereti a társaságot, ha egy kicsit is egyedül marad, már panaszosan mondogatja: Magányos vagyok, nincs barátom! Szeret rajzolgatni, énekelni, ugrabugrálni, felfedezni, a húgát ölelgetni - szép ez a kétéves kor.

Tiborról már fentebb írtam kicsit, egyébként nagyon jól teljesít az iskolában, bár eléggé elfárad a nap végére. Ügyesen furulyázik, ettől különösen boldog. 

Ibolyának nagyon bejött a Waldorf iskola, lelkesen, boldogan meg suliba minden nap. A lovaglásban nagy sikerélménye, hogy mást már szabadszáras lett, vezetés nélkül mehet körbe-körbe.

Gábor jól érzi magát az osztályában, tervezget, alkot örömmel. Belerázódott a felsős életrendbe.

Rózsa most éppen Angliában van a szüleimmel, a képek alapján nagyon jól érzik magukat Eszter húgoméknál. Hihetetlen nagylány lett a tél folyamán, elképesztő.

Szóval, szép az élet!