Mama, szerintem te tarts ÁGYI POLOSKÁT!

Az úgy volt, hogy Árnika hátán ismeretlen eredetű csípések jelentek meg. Sőt, aztán Matyi hátán is, és én sem menekültem meg tőlük. Mi hárman eléggé egy kupacban alszunk a szülői hálóban (papamamában), a nagy ágy mellett több összetolt matracon. Logikusnak tűnt, hogy alvás közben csipked minekt össze valami.
De mi?
Törtük a fejünket, de nem jutottunk sokra, majd rovarász sógorom és drága Eszter húgom segített, hogy valószínűleg ágyi poloskánk van a tünetek alapján, és ezek a dögök rohamosan szaporodnak, mindenhol elrejtőznek, gyakorlatilag felfedezhetetlenek, akár három évig is elvannak kaja nélkül (Tamás kipróbálta), csak szakember tudja őket véglegesen kiirtani, az esetlegesen fertőzött tárgyakat pedig ki kell dobni.
KIDOBNI... Sok-sok amúgy használható tárgyat. Mindezt a 38. terhességi héten. Testileg és lelkileg nagyon megerőltető, sőt szinte kivitelezhetetlen ötletnek tűnt. Ehhez én hozzá nem látok! Majd ha látunk egy igazi, élő, mászó poloskát...
És lőn. Árnika hajából előbújt egy számunkra addig ismeretlen rovar, melyet az enyhén homályos fénykép alapján poloskának azonosítottak a hozzáértő ismerősök.
Ezen a ponton eléggé kétségbeestem.
Körülnéztem a lakásban és kb egymillió tárgyat láttam, ami ezek szerint mind potenciális poloskaraktár, és ki kell tenni. Elpanaszoltam a dolgot egy barátnőmnek, aki Árnikára és Matyira vigyáz hetente egy délelőttöt, és ő rögtön felajánlotta a segítségét. Elgondolkoztam, és írtam néhány barátnőmnek, hogy mi a helyzet, és ha tudnak, kérem szépen, jöjjenek segíteni. Mindezt pénteken, és túlnyomórészt kisgyerekes anyukákról van szó.
És jöttek. Nagyon sokan. Másnap összesen 16-an fordultak meg nálunk, és még vasárnap is eljöttek többen. Volt, aki ebéddel, finomságokkal kedveskedett, volt, aki férjével együtt érkezett, várva várt lelki töltődés helyett választva a nálunk való takarítást. Emil elvitte a két manót, így zavartalanul dolgoztunk egész nap. Megtelt egy három köbméteres konténer... két kisbusz... olyan dolgokkal, amik végképp biztonságosnak tűntek, és annyira vétek lett volna kidobni.
A maradós tárgyakat a könyvek kivételével erős szemeteszsákokba gyűjtöttük, és kitettük a teraszra, majd az irtás után mindent kimostunk 60 fokon, és csak így kerülhettek vissza a szekrénybe.
Volt, aki terápiásnak érezte a folyamatot - végre kidobni mindent! Volt, aki úgy érezte, terápiára szorulna, ha neki kéne ezt tennie a tárgyaival. Én csak a folyamatra összpontosítottam, és imádkoztam, hogy testileg-lelkileg legyen erőm végigcsinálni.
Kedden jött a hivatásos irtó, nagyon meg voltunk vele elégedve, mindent lefújt. Azonban a felmérés során nem talált poloskára utaló jelet. Valami más okozhatta a rengeteg csípést, mert a poloska kevesebbet csíp, vagy ha ilyen sok a csípés, akkor nagy kolónia kéne, hogy legyen, és annak nyoma lenne. A képen szerinte is poloska volt, így nem éreztük magunkat teljesen hülyének, de furcsa volt az egész.
Sajnos közben a kedvenc degunk megbetegedett, nem is sikerült megmenteni az életét. Az egyik gyógykezelésnél vettem észre, hogy a bundájában apró állatkák mozognak. ATKA! Az állatorvos cseppentős gyógyszerével hamar lekezeltem mindenkit, valószínűleg fertőzött volt a szénájuk. A rám átmászott atkák persze pont olyan csípést hagytak, mint amit korábban poloskacsípésnek véltünk. A beteg degut Árni és Matyi is sokat szeretgette.

Örülök, hogy rengeteg tárggyal könnyebbek lettünk. Sokkal könnyebb rendben tartani a lakást, és annyira nehéz rászánni magam a szortírozásra, még-jó-lehet-valamire tárgyak kirakására.
Nagyon megható nekem a sok segítség, elképesztő, hogy ennyi emberre számíthatok, akár utolsó pillanatban is, és még jöttek volna mások is, ha szóltam volna.
Ugyanakkor nem tudom elfelejteni azt a sok mindent, ami még jó lehetett volna valakinek, de így kidobásra került. Bocsánat, tárgyak...

Azért itt megálltam egy pillanatra.
Annyit imádkoztam, hogy sikerüljön rendben tartani a lakást. Most ez sokkal könnyebben megy. Persze, hogy nem így képzeltem...

És a cím? Sokszor emlegetem, hogy a kis axolotljaim a legjobb állatok, mert csak 2-3 naponta kell etetni őket. Rózsa hozzáfűzése: Mama, szerintem tarts ágyi poloskát. Azokat elég háromévente etetni.