Eperlekváros elegem van

Amióta Almababa megszületett. valaki mindig beteg volt. Már nagyon belefáradtam. Éppen ezért igencsak vártam a hagyományos, pünkösdi ordacsehi tartózkodást. Ilyenkor összejön a Dyekiss oldal, Emil testvérei, a családjuk és persze a nagyszülők. Elképzeltem, amit a hűvös, még tavaszias arcát mutató Balatonban gázolok, vagy békésen megeszem az Anyósom által főzött ebédet, hiszen a gyerekekre igy vigyáz közben, vagy éppen sétálok egy félórát a férjemmel. Nagyon rámfért volna. Nem írtam egy szót sem a tavalyi nyárról (még mindig tervben van), de annyi bizonyos, hogy nem a kikapcsolódásról szólt, és azóta sem volt pár nap, amikor máshol lettünk volna, holott engem a legjobban ez tölt fel. Na, most sem így alakult.

Az indulás előtti éjjel Árnika és Matyi belázasodott. Készülődött ez már egész héten, de nagyon reméltem, hogy Árnika kilábal, Matyi pedig bele sem kezd. Így persze nem utaztam el, vigyázunk egymásra a családban. Otthon maradtam a három kicsivel, akik közül kettő nyűgös, beteg Mamakell, egy pedig héthetes, hivatalból Mamakell. Azt a bizonyos indulás előtti napot (péntek este indultak) kb végigsírtam, hol kifelé is látszott, hol csak befelé. Annyira vágytam a kikapcsolódásra, a törődésre, a közösségre.

Szombatra beletörődtem, hogy ez a helyzet, és nem más, ebből kéne valami jót kihozni. A kisebb-nagyobb kiruccanásokon kívül azt is nagyon szeretem, ha valami elkészül, valamit megcsinálok. Ezzel próbálkoztam hát örömet szerezni magunknak. Matyi egész nap aludt a láztól, így mi Árnikával és Almával elszaladtunk bevásárolni (Közben a szomszéd nagylány vigyázott Matyi álmára). Aztán átrendeztük a patkányketrecet, lett még strandjuk is, nagyon aranyosak, és örültem neki, hogy most már patkányhoz méltó helyük van.

Utána megint zöldültünk egy kicsit: mosószert főztünk, ami nagyon bevált, mindenkinek ajánlom, itt a recept. Fel is avattam egy jó kis pelenkamosással, tényleg működik. Este samponszappannal mostam hajat, és örültem az újabb flakonmegtakarításnak.

Piros pünkösd napján szép piros eperlekvárt főztünk be. A gyerekek is sokat segítettek, már Matyi is sokkal jobban volt. Délután átjött egy régen látott kedves barátnőm, így kalács is készült. Sajnos véletlenül rossz utasítást adtam Matyinak, hogy merre tekerje a sütőgombot, így mire a külseje szép piros lett, a belseje szép nyúlós maradt, maga meg szép lapos. De ennek ellenére elfogyott. A szentmisén Matyi kidőlt, Árnika folyamatosan az ölemben akart lenni, így egy társam dajkálta Almácskát elképesztően profin: egész végig jól érezte magát a karjában az időpont szerint már amúgy korgó gyomrú kisember. Este folytattam a maradék eper befőzését, de sajnos a botmixer megadta magát. Végülis igaza van, így 16 év után... 

Így aztán kedden vettem új botmixert, ráadásul vágófejeset (sőt, tornázni is elmentem, szóval egy hős vagyok). Befőztem a maradék epret, a gyerekek gyógyulóban voltak, minden szép és jó. Igen ám, de Almavirág arca valami botrányosan kiütéses lett. Mintha a koszmó az egész homlokát,. fél arcát beborította volna. Gyors konzultáció szoptatási tanácsadó barátnőmmel, majd este anyukámmal, és most kb semmit nem ehetek, de legalább a baba arca döbbenetes hirtelenséggel megtisztult. Na jó, nem kell félteni, nem halok éhen, de vicces, hogy az első alkalommal, amikor nem zavar a várandóssággal megváltozott testem, kapok egy radikális diétát :-) . Ami pedig pláne kegyelem, hogy bírom is, ha nem is olyan magától értetődően könnyen, pedig amikor eddig próbáltam valamit diétázni a korábbi gyerekek mellett karcsúsodási céllal, pár nap értelmetlen idegeskedés után feladtam.

Csak erős idegzetűeknek...
délutánra sárga kéreg lett rajta.

Három nap diéta után

Szóval most újra teljes szépségében csodálhatjuk a gyönyörű AlmaVirágot. aki immár vissza is mosolyog, iszonyú cukin beszélget, és naponta tízszer veszi le a lábáról a család ámuló tagjait.

Most csipog a tűzhely: kész a házi felvágott. Erről nem is írtam, pedig ezért döntöttem a vágófejes mixer mellett. Most csak annyit, hogy itt a recept, nagyon egyszerű, az van benne, amit beletettem, éééés mindenkinek ízlett! Kicsinek és nagynak... Csak én nem kóstolhattam meg. De ami késik, ugyebár.