Dögrováson

Karácsony előtt hosszan elhúzódó betegség tarolt a családban. Akkor abban bíztam, hogy szentestére mindenki meggyógyul majd. Sajnos nem lett igazam, Árnika pont addigra betegedett meg, így a családi karácsonyok egy részéről itthon kellett maradnunk. Csodálkoztam, hogy vajon miért nem egyszerre betegedtek meg, hogy lehet az, hogy így hétről hétre mindig újabb gyermek fekszik itthon lázasan.
Na, most az ellenkezője történt, egyszerre, illetve egy héten belül lett mindenki beteg. Valami igen agresszív vírust kaptunk el, mindenki bágyadt, magas láza van, köhög, tüsszög, fájlalja a hasát. Rózsára fontos bál vár szombaton, ezért őt időben elmenekítettem Zsizsihez, aki szeretettel befogadta. Azért furcsa, hogy nincsen itthon, hogy nem tudom könnyen elérni, alig tudok róla valamit.
Matyi megdöntötte Rózsa eddig tartott, egy évtizedes lázrekordját 40,6-tal, de Gábor is igyekszik (39,7), Ibolya 39,3, Tibor és a kicsik is elég betegek voltak. Ma rengeteget olvastunk, a Rumini Datolyaparton tartotta a lelket a társaságban. Hátha most már felfelé vezet az út.
Közben leszedtük a karácsonyfát is, mert már mindenki nagyon várta, hogy végre megkóstolhassa a fán fellelhető finomságokat. Különösen Matyi pályázott az általa díszített gyönyörű és finom mézeskalácsokra. Alma is azt eszegeti nagy örömmel. Annyira derűs, tündéri kisbaba! Ma, amikor felhívtam Nagymamit, hogy sajnos nem tudom meglátogatni, mert betegek vagyunk, Alma meghallotta a hangját a telefonban, és azonnal cuppogni kezdett.