Tavaly tavasszal egy beteg, girhes macska bukkant fel a kertünkben. Cirmos, enyhén vöröses csillanásokkal, szép bojtos fülecskével. Itt téblábolt néhány napig. Megengedtem, hogy vizet adjanak neki a gyerekek, talán egy bolyhos törülköző is került alá. Nem simogattuk, nem becézgettük, bár Matyi már ekkor elnevezte Aranynak.
Néhány napig itt lófrált tehát a cica, és egyre soványabb lett, mire végül Emil megkérte Ibolyát, hogy adjon neki valamit enni, hát kilyukad az oldala. Ibolya röpült, a cica boldogan falt, és ezzel el is dőlt a sorsa. Szép lassan meggyógyult, az elején még érzéketlen volt a hátsó két lába és a farka, de apránként egyre jobban lett. Hálás, kedves macska, akit próbálunk nem beengedni a lakásba, és aki a szomszédok szívébe is belopta magát, úgyhogy afféle közös macska státuszt élvez.
Nagyon hálás a kedvességért, ezért időről időre ajándékokkal lep meg. Nyáron hozott egy szinte sértetlen kiscsibét, akit hódolata jeléül egyenesen a lábam elé tett le. Nagyon megörültem neki. Etettem, itattam
, majd amikor kiderült, hogy kié, megpróbáltam visszavinni. Szerencsére nem kérte vissza, sőt adott mellé egy másikat is, hogy ne legyen egyedül, mert ezt a színváltozatot nem tenyészti. Így nálunk maradt a csibe, akiről apránként kiderült, hogy kakas. Ráadásul mind a kettő kakasnak bizonyult. A másik sajnos csípős is volt, sokat verekedtek, és ijesztő lelkesedéssel rohant felénk, ezért tőle megváltunk. A maradék kis kendermagos kakas hangosan köszönti a hajnalt, ide-oda rohangál a kertben, mindenhol ott van, lyukakat ás, abban fürdik, ha teheti, beszökik a nappaliba, megtiszteli a kanapé szélét, de bottal jó útra lehet igazgatni. Almababa nagy barátja, kettesben fedezik fel a kertet. Tervben van, hogy szerzek mellé egy tyúkocskát is.
A cicának köszönhetjük, hogy megismerkedhettünk a vakonddal egészen közelről. Nem tudom, hogy mérgezés miatt vagy csak úgy natúr hülyeségből, de három egymást követő nap három vakond döntött úgy, hogy a kertünkben mászik ki a földből. Az egyik igyekezett visszabújni, de a problémát elintézettnek tekintette úgy, hogy kb vállig ásta be magát nagy sebességgel, a többi testrésze pedig kint maradt. A macska persze könnyedén kihúzta a földből, és kezdődött újra a menekülés. Végül fölé tettünk egy ketrecet, amit nem tudott felborítani a macska, így egy óra pihenő után végül teljesen beásta magát, hatalmas túrást hagyva hátra.
Kb. két hete került hozzánk egy cinegefióka, akinek a szüleit macska kapta el, testvérei pedig nem bírták az éhezést. Aki megtalálta, nem tudott gondoskodni róla, így nálam kötött ki a kismadár. A Fióka- és Madármentés Facebook csoporttól kaptam tanácsokat, hogy mit csináljak vele. Gyönyörűen eszi a roppantott lisztkukacot és viaszmoly lárvát, hangosan rikácsol, csapkod ha éhes, így különösen nem is kell odafigyelni, szól ő rendesen. Mostanra már elég cinkekinézetű, próbálgatja a szárnyát is. Kezdem elhinni, hogy sikerül valóban életben tartani. Jó lesz, ha majd el tudom engedni.
Idén télen sokféle madár járt az etetőben, de pont a tengelice távol maradt. Most májusban két tengelice is boldogít, minden nap jönnek az etetőre. Nagyon örülök nekik, ahogy a szajkóknak, cinkéknek, gerléknek, verebeknek és a többieknek is.
Néhány napig itt lófrált tehát a cica, és egyre soványabb lett, mire végül Emil megkérte Ibolyát, hogy adjon neki valamit enni, hát kilyukad az oldala. Ibolya röpült, a cica boldogan falt, és ezzel el is dőlt a sorsa. Szép lassan meggyógyult, az elején még érzéketlen volt a hátsó két lába és a farka, de apránként egyre jobban lett. Hálás, kedves macska, akit próbálunk nem beengedni a lakásba, és aki a szomszédok szívébe is belopta magát, úgyhogy afféle közös macska státuszt élvez.
Nagyon hálás a kedvességért, ezért időről időre ajándékokkal lep meg. Nyáron hozott egy szinte sértetlen kiscsibét, akit hódolata jeléül egyenesen a lábam elé tett le. Nagyon megörültem neki. Etettem, itattam, majd amikor kiderült, hogy kié, megpróbáltam visszavinni. Szerencsére nem kérte vissza, sőt adott mellé egy másikat is, hogy ne legyen egyedül, mert ezt a színváltozatot nem tenyészti. Így nálunk maradt a csibe, akiről apránként kiderült, hogy kakas. Ráadásul mind a kettő kakasnak bizonyult. A másik sajnos csípős is volt, sokat verekedtek, és ijesztő lelkesedéssel rohant felénk, ezért tőle megváltunk. A maradék kis kendermagos kakas hangosan köszönti a hajnalt, ide-oda rohangál a kertben, mindenhol ott van, lyukakat ás, abban fürdik, ha teheti, beszökik a nappaliba, megtiszteli a kanapé szélét, de bottal jó útra lehet igazgatni. Almababa nagy barátja, kettesben fedezik fel a kertet. Tervben van, hogy szerzek mellé egy tyúkocskát is.
A cicának köszönhetjük, hogy megismerkedhettünk a vakonddal egészen közelről. Nem tudom, hogy mérgezés miatt vagy csak úgy natúr hülyeségből, de három egymást követő nap három vakond döntött úgy, hogy a kertünkben mászik ki a földből. Az egyik igyekezett visszabújni, de a problémát elintézettnek tekintette úgy, hogy kb vállig ásta be magát nagy sebességgel, a többi testrésze pedig kint maradt. A macska persze könnyedén kihúzta a földből, és kezdődött újra a menekülés. Végül fölé tettünk egy ketrecet, amit nem tudott felborítani a macska, így egy óra pihenő után végül teljesen beásta magát, hatalmas túrást hagyva hátra.
Kb. két hete került hozzánk egy cinegefióka, akinek a szüleit macska kapta el, testvérei pedig nem bírták az éhezést. Aki megtalálta, nem tudott gondoskodni róla, így nálam kötött ki a kismadár. A Fióka- és Madármentés Facebook csoporttól kaptam tanácsokat, hogy mit csináljak vele. Gyönyörűen eszi a roppantott lisztkukacot és viaszmoly lárvát, hangosan rikácsol, csapkod ha éhes, így különösen nem is kell odafigyelni, szól ő rendesen. Mostanra már elég cinkekinézetű, próbálgatja a szárnyát is. Kezdem elhinni, hogy sikerül valóban életben tartani. Jó lesz, ha majd el tudom engedni.Idén télen sokféle madár járt az etetőben, de pont a tengelice távol maradt. Most májusban két tengelice is boldogít, minden nap jönnek az etetőre. Nagyon örülök nekik, ahogy a szajkóknak, cinkéknek, gerléknek, verebeknek és a többieknek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése