Újból bejártuk a hét évvel ezelőtti túránk helyszíneit. Rózsa találta ki, hogy izgalmas lenne újra felkeresni ezeket, így a Fényes Tanösvényt és Tatát későbbre halasztottuk, és Ipolytarnóc felé vettük az irányt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV4nmAYY32do51w5NId2tX_OOHJregJa-6PteTa7CAEA0PMUNqpaJUqKcLxs9Hksbd_NyGvLK0pifQAJvQE7-3xvFI2doi2yLRYzqSAngaTyU2nKO82H55ThyphenhyphenQ3v9Joo5yGOyr55hSnCE/s320/7feszek.JPG)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7FKUT8IqShU7hf3UKFovTV0EP7pGFwektpGfQl83HqRbrCGmxa8U2Q8pJpGunlmLREdAD-iw1vc9S9gf2tI04GIHwQSw5bjnl9CksG4-FRTzLwL0oOpPHaUlr41vzdu2KGIoUI6OXKi8/s1600/Ip_feszek.jpg)
Mostanában már ritka, hogy együtt megy valahova az egész csapat, ezért nagyon örültem, hogy végül mindenkinek volt kedve eljönni. A mikrobusz induláskor elég ronda hangokat hallatott, de utána teljesen rendesen ment. Út közben végig énekeltünk, a zenei aláfestést a gyerekek kedvenc számai biztosították. Pál utcai fiúk, Balatoni nyár, Kowalsky, egy kis Imagine Dragons és sok kapcsold tovább, ezt nem tudjuk együtt énekelni hangzott a kocsiban. A sok autózás ellenére a kicsik sem tiltakoztak.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7FKUT8IqShU7hf3UKFovTV0EP7pGFwektpGfQl83HqRbrCGmxa8U2Q8pJpGunlmLREdAD-iw1vc9S9gf2tI04GIHwQSw5bjnl9CksG4-FRTzLwL0oOpPHaUlr41vzdu2KGIoUI6OXKi8/s1600/Ip_feszek.jpg)
Első állomásunk a járvány után frissen megnyílt Ipolytarnóci Ősmaradványok parkja volt. Nekem a régi emlékek alapján kicsit csalódás volt, némileg amortizálódott a dolog, a játszótér legérdekesebb része le volt zárva, a lombkorona sétánynál elég sokat kellett várni, és nem volt biztosítás. Az idegenvezető főleg a nagyobb gyerekeket húzta fel, akiket felháborított néhány észrevett pontatlanság, és nem tudtak nevetni a figurázzuk-ki-a-korábbi-csoportokat jellegű poénokon. Végülis teljesen igazuk volt, de a vicces az, hogy kb ugyanez hangzott el hét éve, és akkor még persze együtt nevettek a többiekkel... Továbbra is gyönyörű a hely, érdekesek a látnivalók, és új elemként gyarapodott egy Bükkábrányban talált elszenesedett ősfa-együttessel a kiállítás, ami számomra lenyűgöző volt. Készült néhány előtte-utána kép is. A heten egy fészekben engem nagyon meghatott. Olyan jó, hogy vannak ezek a fiókák!
Somoskő és Salgó vára valahogy most talán kevésbé kötötte le a csapatot, mint a természeti szépségek, a bazaltvízesés, a kőtenger és a fő attrakció, a Boszorkánykő.
Salgó váránál én már nagyon elfáradtam, és Gábor ügyesen felmotiválta a kisebbeket a csúcsra. Mi a nagylányokkal és Tiborral lassabban baktattunk fel. Csodálatos volt az illat, a sok madár, és a csúcs felé egy hatalmas tölgyfa. Mindenki besegített, hogy a túra vége is jó hangulatban teljen, így még táncolni is volt erejük a Boszorkánykő lapos (és csúszós) tetején. Igaz, most már nem néptánc volt, hanem TikTok zenére nyomták a lányok.
A zárófénykép elkészülésénél Almát már nem akartam levenni a hátamról, féltem, hogy elkezd bóklászni, és esetleg megcsúszik. Ő azonban nagyon felháborodott, hogy fényképezés lesz, őt meg ki akarjuk hagyni, hangosan tiltakozott, majd teljesen vidáman nézett a kamerába Ibolya ölében.
Hazafelé csodálatos felhőformákat láthattuk, és a túra során összesen három szivárványt láttunk. Átsétált előttünk egy gyönyörű fácánkakas is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése