Egy többgenerációs nagycsalád
töltött itt egy éjszakát, nagypapa, nagymama, három lányuk és azoknak négy gyermeke. A férjek, apák fájdalmasan hiányoztak a családból. A gyerekek picik voltak, és pontosan olyan hangon nyiválkolták, hogy mama, mint a mieink. Olyannyira, hogy este inkább a gyerekszobában kezdtem az éjszakát, mert nem tudtam eldönteni félálomban, hogy nekem kell-e felkelnem. Akkor szembesültem vele, hogy egy kutyus is van velük, amikor megérkeztek. Biztosítottak róla, hogy nem lesz vele gond, és tényleg nem volt. Összekuporodott a fekhelyén, és legközelebb reggel kelt fel. Nagyon aranyos volt. A legkisebb lány beszélt valamit angolul, és próbált meggyőzni, hogy ez a háború értelmetlen pusztítás... Nem volt nehéz dolga.
Másnap este egy hozzánk nagyon hasonló hangulatú család érkezett. Három kislány, a legkisebb Almánál kicsit fiatalabb, apa-anya, beteg nagymama és egy szépséges macska. A kérdés az volt, hogy hova menjenek tovább, ahol az idős néni jó orvosi ellátásban részesül. Jól tudtak angolul, végre tudtunk beszélgetni. Állítólag nagyon jól aludtak, majd az anyuka elmesélte, hogy mindig katonai repülőgépekről, menekülésről, záporozó bombákról álmodik. A nagylányt és a nagymamát nem sokat láttuk, jobb volt nekik békében a szobájukban. Rózsa ötletére mostunk nekik, és Dörmi szeletet vettünk útravalónak, mert az állítólag van Ukrajnában is, otthonos íz. Valóban nagyon örültek neki a gyerekek.
Nagyon tetszettek a családnak az állatok, a deguk, gerlék, tyúkok, kacsák. Mondtam, hogy van még egy Igel is (sündisznó). Éreztem, hogy valami nem stimmel, de csak másnap jöttem rá, hogy mi. Búcsúzáskor mondta az anyuka, hogy nem találták a kertben az Igelt. Gyorsan felszaladtam érte, és lehoztam. Csodálkozva mondták: - Hiszen ez egy hitchhog! ... Valóban... Összekeveredtek a fejemben a nyelvek, és németül mondtam a sünt. Csak éppen az a hangsor angolul is jelentéssel bír: eagle, azaz sas.
Ma kiderült, hogy tőlünk végül Regensburgba mentek tovább, és ott szándékoznak maradni. Teljesen hihetetlen! Minket is ott fogadtak be pár éve. Nagyon meghatározó élmény volt, de itt nem meséltem róla. Talán majd most.
Éjjel különböző források alapján összeraktam egy bátorító, nehéz időkre való, ukrán nyelvű szentírási igecsokrot, amit lehet adni az arra vágyó vendégeknek. Jó volt keresgélni a Szentírásban, és azt hiszem, aranyba kéne foglalni annak a nevét, aki a Biblia számozását, fejezetekre osztását megcsinálta! Álljon itt a neve: Stephen Langton, majd versekre: Robert Estienne. Ilyen esetekben annyira jó, hogy van közös alap a keresgélésre.
kép forrása: Sara De Remer, Twitter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése