Rózsának a népmesék már a túlságosan kiszámítható kategóriába kerültek, ezért Németh László és a Szüleim nyomdokain haladva folytatásokban elmeséltem a gyerekeknek Odüsszeusz történetét. Némileg vigyázatlanul láttam hozzá, ezért hosszabb kultúrtörténeti fejtegetésekbe bonyolódtunk az antik görög istenek mibenlétét illetően. A nagyok meg is értették (talán), hogy miről van szó, de Ibolya hozzáállásában nem voltam biztos. Ezért a továbbiakban nem is emlegettem isteneket, csak urakat (pl. Poszeidón, a tenger ura, Héliosz, a Nap ura stb.). És sokszor leszögeztem, hogy egy Isten van. Senki nem kérdőjelezte meg.
Mégis...
Amikor legutóbb szentmisén voltunk, két atya tartotta a szertartást. Ibolya "kedvence", és egy ritkán látott másik pap. Ibolya odasúgta nekem: Látod, mama, két isten van, nem csak egy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése