Két menyasszony egy csárdában és kávéfüggés

Tegnap este. Gábor és Mama
- Mama, van itthon háztartási keksz?
- Nincs.
- (Sírva) De én szerettem volna rá mogyorókrémet kenni!
- Jó, sütök linzert, arra is lehet mogyorókrémet kenni.
Rózsa: - Mama, lehet este palacsinta?
Én: - Jó, sütök palacsintát.
Beveszem magam a konyhai birodalmamba. Igyekszem itt is maradni, amíg el nem készül a vacsora. Közben Ibolya és Rózsa felöltözik gyönyörű "menyasszonyi" ruhákba. Gábor: - Én leszek a vőlegény! (Ez már önmagában meglepő fordulat) Adjál nekem szép ruhát! (Na, ez pláne váratlan fordulat, annyira, hogy abbahagyom a vacsora készítését, és előveszek neki valami elegáns cuccot. OK.) Gábor: - Feleségül veszem az Ibolyát (No, itt gond lesz... Rózsa éppen a szomszéd szobában van, nem értesül a készülő frigyről. Ibolya ragyog, zenét keresgélnek az esküvőhöz a szintetizátoron.)
Ibolya: - Én vagyok a menyasszony!
Rózsa: (Beront) Nem, én vagyok a menyasszony! Te lehetsz a koszorúslány. Én vagyok a menyasszony, mert nekem van palástom.
Én: - Rózsa, az nem palást, hanem fátyol!
Rózsa: - Tudom, de az Ibolya csak így érti meg.
(Tényleg meg is érti, jön egy tüll anyaggal és két csattal:)
Ibolya: - Mama, csinálj nekem fátylat! Én vagyok a menyasszony!
Gábor: - Én az Ibolyát veszem feleségül.
Rózsa dühöng, belerúg Gáborba.
Gábor: Nekem nem kell ilyen verekedős feleség!
Rózsa elviharzik. Gábor és Ibolya fényképezkedik. Közben
Rózsa: - Ha nem veszel feleségül, egyedül eszem meg az összes olvadós rágót, amit a születésnapomra kaptam!
Gábor már a fényképen aggodalmasan néz: a végén még lemarad az olvadós rágóról! Amint elkattan a kép, rohan a gyerekszobába:
Gábor: - Jó, feleségül veszlek. Ibolya, te leszel a kislányunk, jó?
Ibolya: - Akkor is lehet fátylam? Jó.
Na, talán elkezdenek táncolni végre, hiszen az elejétől kezdve arra készülnek.
Rózsa: - Gyere, Gábor, álljunk kézen.
(Mi vaan? Kézenállás?) Rózsa: - Tudod mit, dobom neked a labdát, aztán hídba állok, te meg gurítsd át alattam.
Én: - Gyerekek, ha tornázni akartok, öltözzetek át.
Egy percen belül mindenki átöltözött. Ezért érdemes volt...


Más.

Nagyon szeretem a Pettson és Findusz történeteket. Egy könyv van meg, az is Mariettáéké, de rendszeresen olvassuk. Próbáltam ellenőrizni, hogy értik-e, miről van szó.
Tartalmi idézet (a könyv a kocsiban van, és nincs kedvem lemenni érte).

Én: - Findusz, amíg kicsi volt, a konyhában tartózkodott. Ott játszott és ugraburgált. Amikor Pettson kiment az udvarra vagy az asztalosműhelybe, mindig rácsukta az ajtót.
- Vajon mit csinál odabent Findusz? - gondolkodott az öreg. - Biztos feltalálja magát, azt mondják, a macskák könnyen feltalálják magukat. De azért be kéne menni egy csésze kávéra.
Az öreg soha nem ivott annyi kávét, mint akkoriban.

Én: - Szerintetek miért ivott annyi kávét Pettson abban az időben?
Gábor: - Mert kávéfüggő volt!