lseje. A gyerekek már régóta készültek rá, és bármily meglepő, maguktól számon tartották, hogy mikor jön el a várva várt nap. Amikor 6.10-kor kikecmeregtem az ágyból harsány: Mama, ne gyere ide! fogadott. Jó, rajtam ne múljék! Nyugodtan felöltöztem, fogat mostam, ők meg teljes gőzzel szereltek valamit az ajtónál, teljes egyetértésben, hárman. Lassan felfogtam, hogy itt valami tréfa készül. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy én mivel tudnék nekik örömet szerezni ma reggel. Végül csúsztatott palacsintát sütöttem, hiszen az elég nagy bolondság reggel, amikor olyan kevés az idő. Finom lett, és örültek. Aztán elkészültek a Nagy Tréfával. Két vastagabb ágat erősítettek a kilincsre, és arra óvatosan ráhelyeztek egy pohár vizet. Az óvatlan kilincslenyomó (aki nem vesz
észre rajta két egyméteres botot) lába pillanatok alatt vizes lesz (ha a kezével segít egy kicsit a pohárnak). Ez utóbbi műveletet nagyon diszkréten végeztem, persze. Volt nagy öröm, hujjogás, boldogság. Sikerült a terv!!! (Olyan aranyosak voltak.)Két másik vizes trükk a gyerekszoba és a kijárati ajtó kilincsén várakozott.
Emilnek is nagy ötlete támadt: egy "igazi" Mikulás csomagot készített szaloncukrokkal, s azt titkon odahelyeztük az egyik iskolabeli baráti családunk szélvédőjére. Sajnos nem tudom, mi lett a sorsa, de az biztos, hogy beszálláskor nem vették le róla. Hogy lehetne kipuhatolni?
Egyébként zajlanak az események: Ibolyának torokgyulladása van, Tiborkának bárányhimlője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése