Tanulmányok, előadások előttem-mögöttem. Elfáradtam, nehéz folytatni. Rózsának gondjai vannak a suliban, iskolaváltás. Költözés? Jön a bölcsességfogam. De legalább diófagyit eszem tejszínhabbal!
Nehéz hét áll mögöttem, és legalább két nehéz hét áll előttem. Nem vagyok kétségbeesve, sőt még inspirálóak is a feladatok, de azért jó lenne egy kis büntetlen pihenés, aminek nem az a következménye, hogy összetorlódik a többi kötelesség. Ráadásul ez a bölcsességfog! Minden gyereknél jött egy fogam, tehát ez az utolsó, de most nagyon fáj. Viszont szükségem van a bölcsességre mostanság.
Rózsa nagyon szorong az iskolában. Annyira, hogy már tarthatatlannak érzem a helyzetet. Most azon törjük a fejünket, hogy hogyan tovább.
Ibolya egy fantasztikus kiscsaj! Megkért minket, hogy hadd járjon úszni (bár Gábor határozottan nem volt hajlandó) , és ma volt az első alkalom. Vidáman, lelkesen jött haza - vagyis dehogy haza! Éppen akkor kezdődött az ovis torna. Fel voltam készülve rá, hogy nem lesz hajlandó bemenni rá, hiszen éppen akkor úszott, és nem is találkoztunk egész nap, de minden gond nélkül ment tornázni, és még élvezte is.
Hihetetlen édes a beszéde, nagyon észreveszi, megjegyzi a dolgokat. Érzékeny lelkű, teljes szívével igyekszik segíteni, ha bárkinek baja van (Mama, beütötted a könyököd? Tedd ide a párnámra, nem fog fájni!). A reggeli búcsúzás elmaradhatatlan kelléke a komoly arcocskával és nagyon puha ujjacskával a homlokomra rajzolt kiskereszt - ezt ő fejlesztette ki. A születésnapjára az ünnepelt meghívására eljött Vízi Elemér is, és egy imazsámollyal ajándékozta meg a kis hölgyet - ez volt ugyanis a szíve vágya. Tőlünk csatokat és egy vödörből készült gólyalábat kapott, meg egy Hello Kitty-dobozt - amivel inkább a tesói szerettek volna játszani. És, el ne felejtsem, a fülét is kilyukasztották erre a nagy alkalomra - ezt is már régóta kérte és nagyon várta. Kicsit aggódtam, mert Ibolya nem nagyon bírja a fájdalmat, mégis, egy pisszenés nélkül tűrte a dolgot. (Lehet, hogy inkább a váratlan fájdalommal van a gond...) Most pedig ő szokott szólni, hogy ápoljuk a lyukat a csepegtetővel. A torta egy kicsit szétfolyt, de az íze egész jóra sikerült, és a másnapi tortának, amit az oviba küldtem be, minden aggodalmam ellenére még az állaga is rendben volt - lassan megtanulom a helyes arányokat. A szülinap része az is, hogy kettesben töltöm az ünnepelttel a napot, Ibolyával egy nagyot játszótereztünk, meg fagyiztunk is.
Szóval, nagyon örülök, hogy velünk lakik ez a kis napsugár.
Születésnapja estéjén így aludt el: "Isten hintáztat az ölében." Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó így elaludni.
Jó éjt.
Lapzárta után érkezett hír: Gábornak bélférge van. Na neeee!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése