Március 15.

Gábor volt a huszárkapitány a március 15.-i ünnepségen. Nagyon lelkes volt, sokat gyakorolta a szövegét: - Huszárok, sorakozó! Verbunk!
Megint olyan szerencsém volt, hogy videózhattam az oviban, és így láttam az előadást. Ügyesek, aranyosak, bátrak voltak. Persze főleg Gábor :) . (Kérésre szívesen küldök linket a videóról!)
Sok dinónak készített itthon huszárcsákót, úgy masíroztak. Vettük ugye a zászlót, azt szépen kitettük, és úgy alakult, hogy a gyerekek egész napját át-átszőtte az ünnepi készület. Közben a kertben játszottunk, gyönyörű idő volt. Készítettek zászlós-címeres repülőket, melyeket a teraszról hajigáltak lefelé. Persze rögtön az első átment a szomszédba... de ez nem zavarta őket, a többi szépen repült.
Aztán címeres kirakót készítettek, de azt hiszem, az nem készült el. Végül kokárdasütik készültek, kis linzerkorongok piros-fehér-zöld cukorszórással. Adtunk a szomszédoknak is, és még így is jutott mindenkinek, pedig egy tepsit odaégettem. Réka sütőjét használom, és olyan gyors, hogy még mindig nem szoktam hozzá.

Tika szövegel, kis ízelítő:
Öntudat - Én nem kettő éves vagyok, hanem Tibor és Tika!

Nyihagok - lovagolok
zongicsál - béka hangot ad

Kinyílt a karalábé, amit szembe-Zsófitól kaptam. Szép sárga virága van. Mutattam Tikának:
- Nézd, milyen szép a karalábé!
- Karmalábé? Jaj, megkarmol!

Próbálom magyarázni, miért nem veszem fel: - Én itt szeretnék ülni és enni!
De nem hátrál: - Én is ott szeretnék ülni, és ott enni!