Felnevelő családomban rengeteg állatunk volt, és én ezt nagyon szerettem. Csíkosmókusok, tengerimalacok, hörcsögök, madarak minden mennyiségben, halak, macskák, stb. Egyedül kutya nem volt akkoriban, de ezt nem is bántam, mert félek tőlük. Most anyukaként azért más szempontok is szóba jönnek - etetés, takarítás, büdös, hangos... Végül egy hörcsögben egyeztünk meg a gyerekekkel, és mivel ez az ő állatuk lenne, komoly próbatétel előzte meg az érkezését. Kitaláltuk közösen, hogy milyen feladatokat kell ellátni a kis jószág körül, és ezeket próbáltuk gyakorolni, hasonló nehézségű feladatokkal kiváltani, hogy látszódjon, tényleg alkalmasak-e már egy állat gondozására. Az etetés helyett pl. nekem kellett minden nap egy tálka gyümölcsöt felvágni (ó, de kár, hogy már van hörcsög :) ). A háromhónapos próbidő rendben lezajlott és megérkezett a családba Szöri, a hörcsög.
Sajnos most már a gyerekek nem etetik, és végképp nem takarítják, de ha előbújik a vackából, azonnal kiveszik, különösen Ibolya, és szeretettel sétáltatja, finomságokat ad neki. Szerintem jobban észben tartanák, ha látszódna olykor. Most azon vagyok, hogy a minden nap elvégzendő házimunkák közé beteszek néhány hörcsögös papírt is.
Ma azonban új állatkával gazdagodtunk. Nagymamával voltak itthon a gyerekek, és amikor hazaértem, boldogan mutatták, hogy meztelencsigát találtak az egyik növény alatt. Bevallom, az első ötletem az volt, hogy vigyük át a szembeszomszéd futókacsáinak, de óriási szerencsémre nem mondtam ki, mert időben észrevettem, hogy most nem ez a megfelelő viselkedés. Nem, mert Lassú Fény - ahogy Rózsa elnevezte - gyönyörű, csillogó, szép a bőre, és egyáltalán, mindenki nagyon örül neki. Ibolya az elején keresett neki egy üres csigaházat, amibe beleköltözhet, de végül egy műanyag dobozt béleltek ki korhadt levelekkel és friss fűvel, kapott szalámit is, és ebbe tették a kissé még álmos csigát. Amikor este meg akarták újra nézni, már elbújt valahova a dobozban (remélem, a dobozban). Az esti imánál ketten is lerajzolták.
Egyébként felébredt néhány hangya is. Közeledik a tavasz!
(A kép csak illusztráció, és a Wikipediáról származik. A miénket még nem láttuk kicsavarodva.)
Sajnos most már a gyerekek nem etetik, és végképp nem takarítják, de ha előbújik a vackából, azonnal kiveszik, különösen Ibolya, és szeretettel sétáltatja, finomságokat ad neki. Szerintem jobban észben tartanák, ha látszódna olykor. Most azon vagyok, hogy a minden nap elvégzendő házimunkák közé beteszek néhány hörcsögös papírt is.Ma azonban új állatkával gazdagodtunk. Nagymamával voltak itthon a gyerekek, és amikor hazaértem, boldogan mutatták, hogy meztelencsigát találtak az egyik növény alatt. Bevallom, az első ötletem az volt, hogy vigyük át a szembeszomszéd futókacsáinak, de óriási szerencsémre nem mondtam ki, mert időben észrevettem, hogy most nem ez a megfelelő viselkedés. Nem, mert Lassú Fény - ahogy Rózsa elnevezte - gyönyörű, csillogó, szép a bőre, és egyáltalán, mindenki nagyon örül neki. Ibolya az elején keresett neki egy üres csigaházat, amibe beleköltözhet, de végül egy műanyag dobozt béleltek ki korhadt levelekkel és friss fűvel, kapott szalámit is, és ebbe tették a kissé még álmos csigát. Amikor este meg akarták újra nézni, már elbújt valahova a dobozban (remélem, a dobozban). Az esti imánál ketten is lerajzolták.
Egyébként felébredt néhány hangya is. Közeledik a tavasz!
(A kép csak illusztráció, és a Wikipediáról származik. A miénket még nem láttuk kicsavarodva.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése