Nagylányka

Rózsa nemsokára tizedik születésnapját ünnepli.
Rengeteget változott az elmúlt időben. Sokszor önállóbb, mint várnám. Busszal szeretne hazajárni az iskolából, külön szobácskába költözött a húgával Gábor sírdogálása és tiltakozása ellenére.
Egyre több különórát szeretne, sőt tényleg élvezi is őket és nem panaszkodik, hogy semmire nincs ideje.
Odafigyel a feladataira, szinte soha nem kell figyelmeztetni.
Látszik, hogy igyekszik kedvesen-csendesen elmondani a kéréseit, megfogalmazni, hogy mi zavarja és mit szeretne. Jó ezeket látni. Jó végighallgatni a részletes terveit.
Pl. most itt a pizsamaparti. A Vöcsök-lányokat hívta el a születésnapját követő péntekről szombatra egy ittalvós bulira. Már lassan egy hónapja alakulnak folyamatosan az előkészületek. De erről egy szót se többet...

Máskor pedig kérlel, hogy törölgessem meg fürdés után, tegyem be a pogácsáját a mikróba, töltsem a teát a bögréjébe a keze mellett lévő kannából... Szívességek szeretetnyelv. Igyekszem, tanulgatom, de nem az erősségem. (Pedig nem csak Rózsa miatt lenne hasznos.)

Jó látni felnövekedni egy ilyen kincset.
Szép volt ez a tíz év.