Bizony, így szalad az idő, Rózsaszál februárban betöltötte a 11 évet. Mivel a nagy munka miatt nem rendeztünk zsúrokat, most, utólag tartottunk neki zsúrt, tábortűzezéssel, és a barátnők nálunk is aludtak.Az elején egy kis nyomkeresős akadályversennyel indult az este, sajnos a néptáncfellépés csúszása miatt egy óra késéssel.
A hazafelé vezető utat gyalog tették meg a gyerekek, és közben itt-ott kisebb feladatokkal találkoztak, melyek segítségével kideríthették a maffiafőnök telefonszámát, aki a megfelelő jelszó bemondása után elárulta nekik a szélsőségesen tűzveszélyes anyagok (gyertya és torta-tűzijáték) lelőhelyét. A feladatok között volt keresgélős (8 kis sütit rejtettünk el, és az egyikben benne volt egy szám ), gondolkozós (titkosírás megfejtésével kideríthető szám, betűrejtvényben elrejtett szám, cselesen megoldható feladatleírás) és némi mozgásos is. Sajnos végül nem állt össze a megfelelő számsor, de Emil éppen odaért hozzájuk, és tudott segíteni. (Egyébként Emil egész este jókor volt jó helyeken, épp elcsípett egy idős nénit, amint beszedte az egyik akadályt, eszébe jutott, hogy a sütögetéshez nyárs is kell, és faragtak a kicsikkel egy csomót, stb.) A maffiafőnök hangját tényleg nem ismerte fel azonnal még Rózsa sem (Balázs unokatestvérem volt), s nagyon kíváncsiak voltak, hogy ki lehetett az. Természetesen előrelátóan töröltem a zsúr idejére a számát a mobilomból...
Aztán tortáztunk, tüzet raktunk, sütögettünk, énekeltünk, és meghallgattuk a gyerekekből alakult furulya-ének együttes első fellépését. Sok sikert nekik...A fiúkat végül Emil hazarepítette, a lányok pedig néztek még egy ízig-vérig lányos filmet. És ami a legmeglepőbb: maguktól keltek reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése