Romantikázás indiánok nélkül

Drága szüleim minden évben meghívják magukhoz az összes unokájukat, aki már képes az önálló fürdőszobahasználatra, hogy együtt töltsenek egy indiános hetet. Minden napra jut valamilyen izgalmas kaland, kirándulás, tűzön főzés, ruhavarrás, egyéb. Közben pedig a szülők együtt lehetnek egy kicsit. Idén elég sűrűre sikerült a nyár, a Balatonról majdnem egyenesen a Csirke táborba mentünk, utána pedig már kezdődött is az indiános hét. Nekem nem volt sok lehetőségem lelkileg készülni rá, pedig általában ez nagyon fontos nekem ahhoz, hogy jól érezzem magam az adott helyzetben.
No, most nem így alakult, csodálatos hetünk volt. Az elején összeírtuk, hogy ki minek örülne, mit vár a héttől. Felírtunk egy csomó ötletet, és azokból válogattunk a hét folyamán. Öt közös napunk volt, melyekből kettőn teljesen kettesben voltunk, kedves Anyósom vigyázott Matyira. Finomakat ettünk, baracklevet ittunk (hűtve :-) ), kikapcsolódtunk, igyekeztünk aludni - bár Matyi nem egészen így képzelte a dolgokat. A két közös napunkob először nagyot pihentünk, aztán lementünk a Dunapartra, és sétáltunk az ártéri erdőben. Láttunk szárnyát szárogató szitakötőt, nemrég kikelt kiskacsákat a mamájukkal, sok-sok kidőlt fán keltünk át, visszafelé pedig egy gyönyörű virágos rét szélén sétáltunk. Aztán férjecském a vízben úszkálva csorgott lefelé, én pedig gyönyörködtem benne a partról. Este néztük egy kicsit a csillagokat, meg talán ezen a napon néztünk meg egy filmet, a Csodakrumplit. Tetszett, elgondolkodtató volt, inkább felnőtt film, mint családi.
Másnap Matyival együtt mentünk le a partra, de kedvesen elaludt a babakocsiban, így sodrással szemben jót úsztunk, a babakocsi mellett. Ekkorra már nagyon jól összehangolódtunk, nagyon jó volt.
A másik kettesben töltött napon elmentünk moziba, megnéztük a Minyonokat, (Emil kívánságára, két éve pont a Gru 2-t láttuk, nagyon aranyos volt.) Hát, nem jött be annyira, kevés volt az olyan poén, amit nem ismertünk már a beharangozóból. Utána elmentünk Bubi-biciklizni a Margitszigetre. Én igazából nem szeretek annyira biciklizni, de most örömet szerzett. Szépen nyíltak a rózsák, és biztonságos vastagkerekűek voltak a bringák. Annyira belejöttünk, hogy eltekertünk a Gellért térig, és felmentünk a Gellérthegyre is, sőt, még csúszdáztunk is egy picit, mindkettőnknek fontos volt régen a csúszdás játszótér (ahol még ugyanazok a csúszdák vannak, mint gyerekkoromban). Utána BKV-hajóra szálltunk, és két óra alatt eljutottunk Újpestig, ahol átvettük Matyit. Miután a kismanó elaludt, táncoltunk egy félórát a nappaliban. Álomnap...
Pénteken megint pihengettünk, nekem már több helyen izomlázam volt a nagy kikapcsolódástól: úszás, biciklizés, futás a Gellérthegyről lefelé - nagyon edzetlen vagyok, úgy tűnik.


Szombaton zárónap, közös sütögetés a nagycsaláddal, majd pedig az egyik drága Pelém esküvője volt, ahol a gyerekeink ministrálhattak is. Nagyon készültek rá, és oda is figyeltek nagyon, azóta is elő-előkerül a téma. Nekem külön öröm volt, hogy végre beszégethettem-találkozhattam a Pelékkel. A lakodalom táncos részébe eljöhettek a gyerekek is, nagy volt az öröm. és jól is érezték magukat. Sok boldogságot az ifjú párnak!

Két fontos hír: Tika megtanult önállóan biciklizni, és végig tudott menni a közeli, biztonságosan forgalommentes autóúton. Ki is írták Emillel a postaládára, hogy: Itt lakik Dyekiss Péter Tibor, aki végig tudott tekerni a P. úton.
Másik: Matyi szorgosan gyakorolja a kapaszkodás nélküli felállást, sőt legújabban a kezünkbe fogódzkodva ügyesen lépeget is.