Napló: szept. 8-9
OMG! Este tök nyugiban lefeküdtem aludni, királyul elkondolkoztam
mindenen, ami csak az eszembe jutott... Szóval jó volt. Nagy nehezen
elaludtam, de nem túl mélyen, mert nem álmodtam semmit, amikoris a Mama
felkeltett 22:30 körül, kihozott, kiráncigált a gyerekből, mert olyan
voltam, mint egy álomkóros zombie, és közölte, hogy most van az a
szülés, amikor nekem kell vigyáznom az Árnikára, mert ő lesz a szülés
dúlája. Szóval én az éjszaka közepén ott álltam és tulajdonképpen annyit
mondtam, hogy a szobámban a szekrény tetején van az előkészített ruhám.
Szóval átöltöztem, és lementem a nappaliba, hogy gyorsan letöltsek pár Paddy and the Rats számot, mert korábbi tapasztalataimból tudom, hogy a baba azokra lenyugszik. Amikor sikerült egyetlen egy dalt a telefonomra helyezni, akkor a Mama közölte, hogy indulunk. Szóval csokival, pelussal, tiszta babaruhával, anyatejjel felszerelkezve indultunk a Szent István korházba. Na ja. Mivel nem otthon vajúdott az anyuka, hanem rögtön irány a kórház... Ja és ha ez még nem lenne elég, a GPS folyton elveszítette a jelet, és emiatt megkellett állni
Amúgy van nálam egy napelemes töltő, ezzel töltöm a telóm, mert szerencsére van akumlátora is, mármint a töltőnek, mert amúgy itt nem nagyon lenne napfény...
Ó, meg zebrát festettek a munkások, így villamos sínen is mehettünk. A
kórház parkolójában jegyet váltottunk, és irány a szülészet és
nőgyógyászat osztály. A Mama bement az épületbe, én meg kint maradtam a
kicsi, alvó Árnival. Először a hangouts üziimet kezdtem végigolvasni, de
meguntam. Aztán olvastam a könyvem, de szinte el se kezdtem, elegem
lett belőle, ezért úgy döntöttem, naplót írok. Szóval most itt ülök
rihadt éhesen, mert közben felébredt a gyomrom, sötétben, és fáradtan.
0:16 van amúgy...
Jee, selfie a kórházzal...
Bátki kérdezi, letagadom, hogy unalmamban nyálcsorgató napocskát rajzoltam... Ez már a vég. Amúgy a Mama ígérte, hogy hív majd, ha történik vmi, de nem hívott még, pedig kb. fél órája itt ülök. Szóval most írok neki egy Sms-t. 0:30 van. Szóval az sms annyi, hogy Na mi van? És rögtön kijelezte, hogy Fogadott, szóval gondolom, megérkezett a telójára. Lehet, hogy meg is nézte. Én meg lehet, hogy megkeresem azt a csoki, mielött éhenhalok. Ja. Amúgy pedig tisztában vagyok azzal, hogy nem a legjobb most a helyesírásom, de hát mit csináljak?! Még csak 38 percel múlt éjfél. Hosszú még az éjszaka, hagyjuk meg azt a csokit máskorra. Az igazság az, hogy nem előrelátó vagyok, hanem inkább lusta, mert nem akarok felkelni innen. Na jó. Akkor most játszunk olyan, hogy tippelek, hogy mi történik most a Mamával, meg azzal az anyukával bent. Okkké... Hát nekem azt mondták, hogy rossz irányba van fordulva a baba, fenékkel lefelé, ezért nem valószínű, hogy természetes szülés lesz. De simán lehet, hogy még el se kezdődött, mert hagyják nyugodtan vajúdni az ...-t. Asszem így hívják. Szóval tegyük fel, hogy az anyuka még abban a hiszemben, hogy természetes szülés lesz, nyugodtan vajúdik, a Mama meg bíztatja őt, hogy hátha valahogyan véletlenül természetes lesz mégis. Ja és nem nézi a telefonját, mert még mindig nem válaszolt nekem...A Mama amúgy még nem kísért császárt, szóval idefele úton kicsit izgult is. Lehet, hogy mégiscsak kéne most az a csoki.
Nos, elkészültem a művel, ami egy tájkép. Most kb ezt látom. Szóval egy lépcsőt, annak a korlátját,
... Itt felébredt Árnika, de Rózsaszál nem esett kétségbe, kiskanálból adogatott neki anyatejet, de amikor felébredt a manó, rájött a turpisságra, és sírva fakadt. Rózsa itt írt egy sms-t, és bent is pont olyan volt a helyzet, hogy le tudtam sietni szoptatni. Utána visszamentem, és akkor értem fel, amikor épp az osztályra tolták a friss anyukát. Tudtunk még beszélgetni egy darabig, aztán hazamentünk. Rózsa itthon maradhatott, és nagyot aludt. Olyan ügyes. Ez a szó kevés is rá. Kb. két órát voltunk ott. :-). Az is meghatóan kedves volt Istentől, hogy minden pontosan összejött, volt egy zacskó anyatej a mélyhűtőben, Árnika szépen aludt, odafele szopizott, egyáltalán nem fáradtam ki stb.
Valóban ez volt az első császárral végződő szülés, amit kísérhettem. Csodálatos volt átélni az élet ajándékát. Ahogyan apa és anya lett a várandós asszonyból és párjából, ahogyan az újszülött teljes bizalommal és erővel megérkezik a világba, ahova hivatott és ahova már olyan régen várták. Hálás vagyok, hogy része lehettem ennek a csodának. Dicsőség. És áldja meg őket az Úr.
Ó, meg zebrát festettek a munkások, így villamos sínen is mehettünk. A
kórház parkolójában jegyet váltottunk, és irány a szülészet és
nőgyógyászat osztály. A Mama bement az épületbe, én meg kint maradtam a
kicsi, alvó Árnival. Először a hangouts üziimet kezdtem végigolvasni, de
meguntam. Aztán olvastam a könyvem, de szinte el se kezdtem, elegem
lett belőle, ezért úgy döntöttem, naplót írok. Szóval most itt ülök
rihadt éhesen, mert közben felébredt a gyomrom, sötétben, és fáradtan.
0:16 van amúgy...Jee, selfie a kórházzal...
Bátki kérdezi, letagadom, hogy unalmamban nyálcsorgató napocskát rajzoltam... Ez már a vég. Amúgy a Mama ígérte, hogy hív majd, ha történik vmi, de nem hívott még, pedig kb. fél órája itt ülök. Szóval most írok neki egy Sms-t. 0:30 van. Szóval az sms annyi, hogy Na mi van? És rögtön kijelezte, hogy Fogadott, szóval gondolom, megérkezett a telójára. Lehet, hogy meg is nézte. Én meg lehet, hogy megkeresem azt a csoki, mielött éhenhalok. Ja. Amúgy pedig tisztában vagyok azzal, hogy nem a legjobb most a helyesírásom, de hát mit csináljak?! Még csak 38 percel múlt éjfél. Hosszú még az éjszaka, hagyjuk meg azt a csokit máskorra. Az igazság az, hogy nem előrelátó vagyok, hanem inkább lusta, mert nem akarok felkelni innen. Na jó. Akkor most játszunk olyan, hogy tippelek, hogy mi történik most a Mamával, meg azzal az anyukával bent. Okkké... Hát nekem azt mondták, hogy rossz irányba van fordulva a baba, fenékkel lefelé, ezért nem valószínű, hogy természetes szülés lesz. De simán lehet, hogy még el se kezdődött, mert hagyják nyugodtan vajúdni az ...-t. Asszem így hívják. Szóval tegyük fel, hogy az anyuka még abban a hiszemben, hogy természetes szülés lesz, nyugodtan vajúdik, a Mama meg bíztatja őt, hogy hátha valahogyan véletlenül természetes lesz mégis. Ja és nem nézi a telefonját, mert még mindig nem válaszolt nekem...A Mama amúgy még nem kísért császárt, szóval idefele úton kicsit izgult is. Lehet, hogy mégiscsak kéne most az a csoki.
Nos, elkészültem a művel, ami egy tájkép. Most kb ezt látom. Szóval egy lépcsőt, annak a korlátját,
... Itt felébredt Árnika, de Rózsaszál nem esett kétségbe, kiskanálból adogatott neki anyatejet, de amikor felébredt a manó, rájött a turpisságra, és sírva fakadt. Rózsa itt írt egy sms-t, és bent is pont olyan volt a helyzet, hogy le tudtam sietni szoptatni. Utána visszamentem, és akkor értem fel, amikor épp az osztályra tolták a friss anyukát. Tudtunk még beszélgetni egy darabig, aztán hazamentünk. Rózsa itthon maradhatott, és nagyot aludt. Olyan ügyes. Ez a szó kevés is rá. Kb. két órát voltunk ott. :-). Az is meghatóan kedves volt Istentől, hogy minden pontosan összejött, volt egy zacskó anyatej a mélyhűtőben, Árnika szépen aludt, odafele szopizott, egyáltalán nem fáradtam ki stb.
Valóban ez volt az első császárral végződő szülés, amit kísérhettem. Csodálatos volt átélni az élet ajándékát. Ahogyan apa és anya lett a várandós asszonyból és párjából, ahogyan az újszülött teljes bizalommal és erővel megérkezik a világba, ahova hivatott és ahova már olyan régen várták. Hálás vagyok, hogy része lehettem ennek a csodának. Dicsőség. És áldja meg őket az Úr.
Dúlának dúlája <3
VálaszTörlés