Almababa elképesztően ügyes kisasszony! Október elején, azaz öthónapos korában megtanult nagyobb távolságokat kúszni, ami nálunk eddig egyedülálló, egyik gyerek sem vette a fáradságot, hogy ennyi idősen helyváltoztató mozgásba kezdjen. Alma már eddig is nagyon szívesen nyúlkált a tárgyak után hason fekve, majd egy-egy ügyes testcsellel előrébb lökdöste magát pár centit, de most szabályos fókamozdulatokkal kúszik előre, közben a lábával is taszigálja magát. Múlt héten (okt. 19) kibújt az első fogacskája is, egy enyhén nyűgös éjszaka után látszott a szépséges kis fehér csík. Azóta még egy fog büszke tulajdonosa, de eddig még nem kezdte őket használni, mindent kiköpköd, aminek az elfogyasztásához jól jönne. Szintén a múlt héten tanult meg ülni is, sőt ma már feltolja magát ülésbe hason fekvésből. Tündérien kacag, ha a testvérei nevettetik, főleg Tibor a nagymester, de Matyi és Árnika is boldogan nevetnek vele együtt. A nagyok meg "nagyosan" babusgatják, játszanak vele, olykor még tisztába is teszik (főleg Iboly).Én el vagyok tőle bűvölve, megható, ahogyan ébredés után óvatosan megsimítja az arcomat, szeret puszit adni, ilyenkor bekapja az egész arcomat, de nem szívogatja, csak bekapja. Hosszan, ügyesen játszogat magában, és Zsuzsi ötletére a háti hordozást is kipróbáltuk, ami nagyon tetszik a kisasszonynak.
Érdekes változás állt elő a családban: a nagyobb gyerekek már tényleg nagyobbak, ennek megfelelően később mennek aludni, örülnek egy kis békés együtt nevetgélésnek, beszélgetésnek, kicsik nélkül töltött időnek. Ez nem is baj, csak számomra egy gond van vele: eltelik a napnak az a része, amikor eddig kettesben tudtunk lenni Emillel, vagy akár egyedül tudtam lenni magammal, a gondolataimmal. Most éppen nem látom, hogy hogyan lehet megtalálni ezt az eltűnt időt, de a nyomában vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése