Rózsa keze

Csak erős idegzetűeknek!

Ibolya és Rózsa új hobbit talált magának, légtornázni járnak. Szépséges lányok, rugalmas selyemszerű szalagon - nincs is ennél hozzájuk illőbb sport... Hmmm... Aztán egyszercsak Rózsa úgy jött haza légtornáról, hogy volt egy kisebb dudor a hüvelykujja közepén. Egy gyakorlatból rosszul jött le, megcsúszott, és bár leesni nem tudott, mégis ez volt az érzése, úgyhogy maga alá kapta a kezét, és jól beverte a hüvelykujját. Sajnos le is törött belőle egy darabka, úgyhogy műteni kellett. Rögzítették Vácon, és megkértek minket, hogy másnap reggel menjünk vissza étlen-szomjan, mert akkor bent lesz egy bizonyos profi kézsebész. Másnap ott is voltunk, Rózsa, Alma meg én. Sajnos a kézsebész mégsem jött át megnézni a gyerek kezét, hanem átküldtek minket a Bethesda Kórházba. Itt alaposan megvizsgálták, kiderült, hogy rosszabb és sürgősebb a helyzet, mint amiről eddig tudtunk, de mivel nem ők az ügyeletesek, átküldtek minket a Baleseti Központba. Fel is hívták őket, hogy tudjanak rólunk, hátha gyorsabban haladnak a dolgok. Ekkor már délután három felé járt az idő.
A Baleseti Központ borzasztó lehangoló hely. Nagyon lassan haladnak a dolgok, kevés a szakember, rengeteg a sérült. Az lett a vége, hogy egy végtelenül nemtörődöm gipszelő begipszelte a kezét, csak épp a hüvelykujja lógott ki... majd elküldtek minket, hogy holnap jöjjünk vissza, nem kell éhgyomorra, valószínűleg csak hétfőn műtik meg. Miközben a Bethesda szakemberei szerint már elég sürgős lett volna a műtét.
Nem tudtuk, mit csináljunk. Rózsa nagyon erős volt, egész nap nem evett, végig tartotta magát, de a gipszelő megadta a kegyelemdöfést, sírdogált, hogy ő a Balesetibe nem megy vissza. Nekem sem volt bizalmam abban a helyben. Végül megkerestem egy ismerős ápolónőt, akivel együtt jártunk pár órára, és tudtam, hogy a János Kórház Gyermektraumatológiáján dolgozik. Hála Istennek (és neki), azonnal segített, másnap Dr. Papp György megműtötte Rózsa ujját, visszatűzte a letört darabot, kapott rendes gipszet is. Az altatást jól viselte, minden rendben.
Olyannyira, hogy rákövetkező szombaton már egy keresztény iskolák közötti tájékozódási versenyen is részt vett a a barátnőivel. Kb. 60 km-t mentek. Teljesen elfáradtak, de úgy tűnik, megérte - nagy kaland volt.
Érdekes élmény, hogy most mindenfélében segíteni kell Rózsának, olyan dolgokban, amiben már vagy tíz éve nem... Hajmosás, öltözködés, mosakodás, leckeírás. Amellett, hogy hirtelen sok teendő, megdöbbentő élmény ilyen mélyen a hétköznapi teendő részének lenni. Ki gondolta volna, hogy a hajmosás nála másfél óra minimum, és nem lazsál, csak ennyi ideig tart. Már négyszer mostam meg, és még mindig van, amit nem pontosan úgy csinálok, ahogyan az ő hajának a legjobb lenne. (Az én hajam meg kb. öntisztító, olyan ritkán mosom...). Sokat nevetünk együtt, néha elegünk lesz, de összességében nagy élmény, hogy még egyszer babusgathatom ezt a drága nagylányt.