Az elmúlt napok legszebb élménye az volt, amikor Ibolyával hóangyalt készítettünk. Előtte szánkóztunk Tikával hármasban. Ibolya legszívesebben egyedül csúszott, de azért arra is vevő volt, hogy Tikával mi is felszálljunk. Sajnos ahhoz nem volt kedve, hogy magasra fölsétáljunk a dombon, és egy nagyot csússzunk, de talán jobb is így. (Még félek a múltkori szánkózáson történt balesetünk óta. Nem vettem észre, hogy egy kisfiú még ott volt a pályán, amikor elindultunk, és már hiába fékeztem, beértük. Szerencsére nem lett semmi baj, de most kisebb önbizalommal szánkózok.) Majd amikor legkisebbünk már csillapíthatatlanul jelezte, hogy őt le kell fektetni, hazajöttünk, és tettük, amit kellett. A Kiskoma tényleg egykettőre elaludt.
Szerencsére utána még volt lelkesedésünk még egyszer felvenni a meleg ruhákat, és elkészíteni az ex
tra jó hóangyalokat.Az alapötletet innen csentem. Az Ibolya-angyal készült el először, aztán Ibolya kérésére én is lefeküdtem a hóba. Nem tudom, mikor csináltam utoljára hóangyalt, de nagyon jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése