Tegnap Eri, Tamás, Zsófi keresztlányunk és a többi kislányuk volt nálunk. Ők voltak az első vendégek! Eri házikó alakú kalácskákat készített, nagyon finomak voltak. Örültünk, hogy tetszik nekik a ház.
Ma egy régi egyetemi barátnőm legkisebb lányának keresztelőjén voltunk Tikával. Majdnem időben indultunk reggel, s Tika nagyon örült a vonatútnak.
Aztán leszálltunk, és bár gondosan megnéztem a google-maps-en, hogy merre kell mennem, elbizonytalanodtam, hogy jobbra vagy balra induljak-e el egyenesen. Volt ott egy vasúti felüljáró, felmentem, hátha meglátom a templomtornyot, de csak magas lakótelepi házakat láttam. Sehol senki. Végül felhívtam Emilt, aki kifejtette, hogy megkérdezhetnék valakit, vagy felmehetnék a felüljáróra. De amúgy balra kell menni.
A templomban NAGYON hideg volt. Én már eléggé régen (20 éve?) kis kápolnákba járok misére, és egyáltalán nem gondoltam, hogy egy nagyobb templom ilyen élethűen alakít egy jégvermet. Tika jobban fel volt szerencsére öltöztetve. Én elkövettem azt a hibát, hogy az ünnepre való tekintettel szoknyában és harisnyában mentem. Jó, az, hogy a kabát alatt rövid ujjú blúz és mellény volt rajtam, belátom, talán nem illett az évszakhoz, meg az amúgy is meglévő köhögésemhez és hangszálgyulladásomhoz.
A szentmise zavartalanul lezajlott. A mellettem ülő család meggyőzött, hogy az én gyerekeim is teljesen normálisak az izgés-mozgásukkal. Tika az utolsó percekig szépen csendesen elvolt, akkor viszont elkezdett kiabálni: BEPISILTEM! Cseréljük ki! (Mostanában próbálkozunk a bilizéssel, de még kevés sikerrel. Most persze pelenka volt rajta, de hozzászokott, hogy azonnal lecseréljük.) Igyekeztem elhallgattatni, de elég vicces volt.
Aztán következett a keresztelő. Nem tudom, mondtam-e, de nagyon hideg volt! Jó hangulatú, békés ünnep volt, és a barátnőm kislányai gyönyörűek, aranyosak - olyan jó volt látni a családjukat.
Elmentünk utána mindenféle finomat eszegetni, meg beszélgetni kicsit. (Útközben láttam egy 5-ös buszt, és majdnem zokogni kezdtem. Vigyél haza, busz! Azt hiszem, az idegeim a végüket járják. Ezen a héten megint pihenek.) Nagyon finomakat kóstoltunk, Tika az egyik salátát legszívesebben tálastul falta volna fel. Kicsit későn indultam el a vonathoz, és hiába szaladtunk, éppen elment az orrunk előtt egy vonat. Aztán pont mikor leültünk várni egy fél órát, érkezett egy másik. A peron túlvégére. Szaladtunk, és elértük.
Jól elfáradtunk, és amikor Ibolya elment a zsúrra Emillel, én nemsokára lefeküdtem. Rózsa és Gábor játszott Tikával, majd ő is összegömbölyödött a padlón, és elaludt. A testvérei felszedték, befektették egy papaszánba, és betakarták. Annyira aranyosak!
Rózsának már rég megígértem, hogy a hétvégén lasagne lesz. Viszont nem találtam a lasagne-tésztámat (a kamrában, a tészták között volt, de ott nem kerestem). Nagyon örülök, mert gyúrtam egy igazi tésztát, kifőztem, és nagyon finom lett az egész. Már régen meg szerettem volna próbálni házilag a tésztagyúrást! Itt a recept, tényleg nagyon jó, bár nekünk fél kg liszt is bőven elég volt. Rózsa nagyon örült, bár már nem emlékezett az ígéretemre.
A kertbe kitettünk Tikával madárkalácsokat, és rengeteg madár jön rájuk. Cinkék, verebek, apró pirosfejű harkály, és ma a kedvenc madaram, a vörösbegy is megjelent!
Remek, hogy holnap síszünet lesz! Mozgalmas volt a hétvége. Szombaton Vöcsök-kirándulás és iskolába hívogató Gábornak, és eljöttek Eriék vendégségbe. Vasárnap szentmise, keresztelő, Ibolyának zsúr. Holnap pihenünk egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése