És még élveztem is...

Ez a nap nem volt semmi. Nagyjából kétszer annyi dolog volt benne, mint amennyit egy naptól szívesen tolerálok, de mégis vidám, pörgős, eredményes volt.

6. 25: ébresztő (25 perccel többet aludtam! Biztos ettől bírtam olyan jól a többit ;) )
7.30: indulás az iskolába. Előtte elolvastuk az evangéliumot, öröm volt hallani, milyen értelmesen gondolkodnak róla. (Mi nem vagyunk zsidók, milyen szerencse, hogy Jézus hozzánk is eljött; Minden ember Isten gyermeke, az is, aki nem úgy gondolkodik, mint mi.) Rózsa most ment a betegsége után először, vitte az itthon készített hatalmas órarendet. Öröm volt látni-hallani, ahogy az osztálytársai örömrivalgással ugrottak a nyakába.
8.45: megérkezés az óvodába. Mindenki örömmel ment a csoportjába. Előtte elég heveny hányingerem lett, de aztán elmúlt. Nem kellett volna az autóban reggelizni menet közben. De legalább ettem! Ez viszont pirospont Az autóút során meséltem, szentek életéről beszélgettünk, szeretem az ilyen utakat.
9.45: megérkezés Nagymami-Nagypapihoz új pátyi otthonukba, mely a Levendula-házban van. Tika éppen aludt, de inkább felébresztettem és bevittem magammal. Nagypapi a kapuban várt. Nagyon szép, ízlésesen berendezett, praktikusan kialakított, kedves, meghitt lakást találtak ki maguknak, igazán büszke vagyok rájuk :). Jót beszélgettünk, Tika autózott, kockacukrot majszolt, jól érezte magát. Én is jól éreztem magam, jó volt Nagymamiék közegében lenni. Elfelé menet Tika elfogulatlanul megfogta Nagypapi (neki Déd-) kezét, és úgy mentek a folyosón. Nagymami megjegyezte, hogy itt meg két Tibor, az egyik nagy, a másik kicsi. Tika válasza: Igen, én vagyok a nagy!
13.15: érkezés az óvodába. Ibolya, Gábor lelkesen csatlakoztak hozzám, meséltek, vidámkodtak.
14.00: érkezés az iskolába. Rózsa azonnal jött, minden OK.
14.30: elmentünk Vácra zászlót venni a holnap utáni ünnepre. Azt találtuk ki, hogy "igazi" 48-as huszárzászlót veszünk. Sikerült is. Nagyot néztek a military-boltban, amikor beözönlöttünk a négy gyerekkel. ("Azta, ez egy egész óvoda"), valamit a gyerekek is nagyot néztek (Mama, mi ez? Ez egy koponya. És miért világít a szeme?, s később: Láttad, hogy itt még a cukor is egy katonai kulacsban volt?).
14.45: játszóterezés. A gyerekek kinéztek maguknak egy játszóteret Vácott, megálltunk és játszottunk egy órát. Volt egy nagyon magas mászóka, melyen mindenki saját vérmérsékletének megfelelően mászott. A teljes mászókát mutató képen mindenki fellelhető, és talán a méret is látszik. Juj! Végül egyébként Gábor is felment a tetejére, ami nagyon nagy szó! De sajnos én akkor már fényképezés helyett a "Gyertek már lefelé, indulunk haza!" szavakat ismételgettem.
16.00: érkezés haza. Rózsa lecke, én pedig a készülő udmurteposz-kötet korrektúráját kezdtem átnézni és megbeszélni a szerkesztővel. (Ez váratlan feladat volt.) Közben Ibolyával memoriztam. Mindig ő nyert, bár olykor megszánt egy-egy párral. Nem nagyon tudtam a játékra koncentrálni. Közben felhívott a gödi Dédpapa, hogy arról volt szó, hogy átmegyek hozzá segíteni egy telefont elintézni.
17.00: találkozások. A gyerekeket átvittem szembe játszani, és összetalálkoztunk Gábor leendő furulya- (s majdan talán duda?) tanárjával és feleségével, akik szintén nagyon közel laknak hozzánk. Kicsit beszélgettünk, majd elsiettem Dédpapához.
17.30: Dédpapánál. Kicsit beszélgetés, kicsi segítés, még folyt. köv.
18.30: vacsora, fektetés. Nagyon jó dolgom van, hogy így otthagyhattam a gyerekeket a szomszédban. Gábor még ajándékot készített este Mártonnak. Kicsit elszégyelltem magam, mert mivel késtem 20 percet, Zsófi nem tudott időben elindulni. De nem lett belőle nagyobb baj.
19.30: esti mese, lámpaoltás. Emil mesélt még egy kicsit, nagyon jó volt hallgatni.
21.00: Skype-konferenciabeszélgetés a Finnugor népekről szóló CD-ről, útkeresés.
22.00: további korrektúrázás
23.00: blogbejegyzés vége. Lassan talán összefutok ezzel a jóképű, kedves férfival, aki lent dolgozik a nappaliban. Csak még feltöltök pár képet is.

Fly Lady újra

Már kezdjük annyira belakni a lakást, hogy egyre több helyen van kosz, rendetlenség, azaz elpakolni való mindenféle.
Zseniálisan netező Roni húgom hívta fel a figyelmemet néhány éve (vagy csak tavaly?) a FlyLady programra, amivel már az előző lakásban szép eredményeket értem el, (de aztán tündér-nagy-nagynénink, Ily néni adományaival okafogyottá vált a küszködés egy időre). Most viszont újult erővel és lelkesedéssel kezdem újra. Nekem ez a takarítónénis rendszer nem igazán válik be - a közbenső időben nagyon elhatalmasodik a tárgyak uralma. Úgy tűnik, hogy a szabályozott rend jobban segít nekem - bár természetesen munkásabb.
Így tegnap este elkészítettem a saját munkarendemet. Biztos, hogy még változni fog, de most nagyon örülök neki, és ma már be is tartottam! Nagyon tetszik, hogy bármikor vissza lehet csatlakozni, mert biztos lesznek nehezebb időszakok, és egy hónap alatt rend lesz újra.



Ezen a képen Ibolyának még magas a láza. A szomszéd gyerekekkel játszottak az egészségeseim a kertben, Ibolyka szigorú karanténban, bent mesét nézett. A kintiek a friss fűzfavesszőkből (Rózsa: "aranyvessző") koronát, karkötőt és gyűrűt készítettek neki, és a lila akác magházaival díszítették. Olyan szép lett, nem? (A szemben lakó család - gondolom - igen gyakran elő fog fordulni a blogon. Rózsának Vöcsöktársa a nagyfiú, Botond, és a többi gyerek is (2 fiú-2 lány) nagyon aranyos, nem is beszélve a szüleikről, akik ritka rokonszenvesek nekünk. Zsófi (az anyuka) átjött segíteni kipakolni, és olyan beszélgetésbe keveredtünk az alatt a másfél óra alatt, ami messze van egy átlagos első beszélgetéstől. Nagyon örülök nekik. Lakik szemben egy nővérkém.) Most Ibolya után Rózsa beteg. Láza van, de ennek dacára nagyon jó a kedve. Aranyosak Tikával együtt is. Jó itthon lenni velük, kicsit talán nyugisabb is. Valami ilyesmire vágytam, hogy itthon legyek velük, egyszerűen együtt legyünk, hogy kicsit otthonosabbak legyenek a szobák, zugok, sarkok. Kezdenek kialakulni a közös játékok - pl. Tikával terepjárót gurítunk a szoba egyik végéből a másikba, vagy bebújnak a legkisebb szobába játszogatni, sőt, van egy titkos hely, amit én nem is tudhatok meg, hogy hol van. Rózsa csinált szép képeket rólam és Tikáról, ahogy olvasgatunk. Kíváncsi olvasók megtudhatják, hogy milyen színű a falunk a nappaliban :-) (Ígérem, lesznek rendes képek is a lakásról... valamikor...)

Gyönyörűen nyílogat a kert! Persze még nem tudom, hogy hol mi lesz, de ígéretes kis hajtások bújnak elő itt-ott. 4 hal is túlélte a telet, minden nap megnézem őket. Nagyon szeretem a kis tavacskát és azt a sarkot. Gábor és Rózsa kiakasztott szélcsengőket, és ma már valamikor hallottam is halkan megcsendülni.

Lasagne és keresztelő

Tegnap Eri, Tamás, Zsófi keresztlányunk és a többi kislányuk volt nálunk. Ők voltak az első vendégek! Eri házikó alakú kalácskákat készített, nagyon finomak voltak. Örültünk, hogy tetszik nekik a ház.
Ma egy régi egyetemi barátnőm legkisebb lányának keresztelőjén voltunk Tikával. Majdnem időben indultunk reggel, s Tika nagyon örült a vonatútnak.
Aztán leszálltunk, és bár gondosan megnéztem a google-maps-en, hogy merre kell mennem, elbizonytalanodtam, hogy jobbra vagy balra induljak-e el egyenesen. Volt ott egy vasúti felüljáró, felmentem, hátha meglátom a templomtornyot, de csak magas lakótelepi házakat láttam. Sehol senki. Végül felhívtam Emilt, aki kifejtette, hogy megkérdezhetnék valakit, vagy felmehetnék a felüljáróra. De amúgy balra kell menni.
A templomban NAGYON hideg volt. Én már eléggé régen (20 éve?) kis kápolnákba járok misére, és egyáltalán nem gondoltam, hogy egy nagyobb templom ilyen élethűen alakít egy jégvermet. Tika jobban fel volt szerencsére öltöztetve. Én elkövettem azt a hibát, hogy az ünnepre való tekintettel szoknyában és harisnyában mentem. Jó, az, hogy a kabát alatt rövid ujjú blúz és mellény volt rajtam, belátom, talán nem illett az évszakhoz, meg az amúgy is meglévő köhögésemhez és hangszálgyulladásomhoz.
A szentmise zavartalanul lezajlott. A mellettem ülő család meggyőzött, hogy az én gyerekeim is teljesen normálisak az izgés-mozgásukkal. Tika az utolsó percekig szépen csendesen elvolt, akkor viszont elkezdett kiabálni: BEPISILTEM! Cseréljük ki! (Mostanában próbálkozunk a bilizéssel, de még kevés sikerrel. Most persze pelenka volt rajta, de hozzászokott, hogy azonnal lecseréljük.) Igyekeztem elhallgattatni, de elég vicces volt.
Aztán következett a keresztelő. Nem tudom, mondtam-e, de nagyon hideg volt! Jó hangulatú, békés ünnep volt, és a barátnőm kislányai gyönyörűek, aranyosak - olyan jó volt látni a családjukat.
Elmentünk utána mindenféle finomat eszegetni, meg beszélgetni kicsit. (Útközben láttam egy 5-ös buszt, és majdnem zokogni kezdtem. Vigyél haza, busz! Azt hiszem, az idegeim a végüket járják. Ezen a héten megint pihenek.) Nagyon finomakat kóstoltunk, Tika az egyik salátát legszívesebben tálastul falta volna fel. Kicsit későn indultam el a vonathoz, és hiába szaladtunk, éppen elment az orrunk előtt egy vonat. Aztán pont mikor leültünk várni egy fél órát, érkezett egy másik. A peron túlvégére. Szaladtunk, és elértük.
Jól elfáradtunk, és amikor Ibolya elment a zsúrra Emillel, én nemsokára lefeküdtem. Rózsa és Gábor játszott Tikával, majd ő is összegömbölyödött a padlón, és elaludt. A testvérei felszedték, befektették egy papaszánba, és betakarták. Annyira aranyosak!
Rózsának már rég megígértem, hogy a hétvégén lasagne lesz. Viszont nem találtam a lasagne-tésztámat (a kamrában, a tészták között volt, de ott nem kerestem). Nagyon örülök, mert gyúrtam egy igazi tésztát, kifőztem, és nagyon finom lett az egész. Már régen meg szerettem volna próbálni házilag a tésztagyúrást! Itt a recept, tényleg nagyon jó, bár nekünk fél kg liszt is bőven elég volt. Rózsa nagyon örült, bár már nem emlékezett az ígéretemre.
A kertbe kitettünk Tikával madárkalácsokat, és rengeteg madár jön rájuk. Cinkék, verebek, apró pirosfejű harkály, és ma a kedvenc madaram, a vörösbegy is megjelent!
Remek, hogy holnap síszünet lesz! Mozgalmas volt a hétvége. Szombaton Vöcsök-kirándulás és iskolába hívogató Gábornak, és eljöttek Eriék vendégségbe. Vasárnap szentmise, keresztelő, Ibolyának zsúr. Holnap pihenünk egy kicsit.

Papírzsepi reggelire

Nagyon tetszik nekem itt Gödön, hogy könnyűszerrel lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, mert kéthetente jön külön a szelektív kukás, és elviszi. Ez nem csak azért remek, mert kéthetente két kukásautót nézhetünk meg Tikával, hanem azért is, mert lehetőséget ad ilyen párbeszédekre:

Rózsa: - Mama, lehet a szelektív zsákba papírzsepit tenni?
Tika (éppen reggelizik): - Nem szabad zsepit enni! Mogyorókrémet lehet enni.
Rózsa: - Jó, Tika, akkor nem eszem zsepit... :-)
Tika: - Fókát nem szabad enni! Csak felmászni fókákhoz és nézni. Úszkálnak.
(Nem értem, honnan jutott eszébe a fóka...)

Most kicsit elhagyatottan érzem magam, pedig minden nagyon jó. Voltunk korcsolyázni is kétszer. Rózsa már nagyon ügyesen halad egyedül, Ibolya próbál lépegetni, egyre önállóbb, óvatos. Gábor teljes gőzzel igyekszik, és akkorákat esik, hogy nekem is fáj. De azonnal felpattan és próbálja tovább. Egyre jobban megy neki, tényleg el vagyok képedve, hogy milyen kitartó!
Rózsa a szembe szomszédainkkal (Vöcsök a nagyfiú, és amúgy is nagyon helyes család, az anyuka már többször átjött nekem segíteni, mindent elkövet, hogy minél hamarabb otthon érezzem magam, pl. komatálba beszervezett, ismerkedő sétát vezetett nekem a környéken...) is elment még egy-két órára.

Nagyon jó, hogy van hely és fény. Tika első nap azt mondogatta: Kapcsoljuk le a Napot!

Mama, mi tényleg elköltöztünk!

Mostantól fogva Gödről jelentkezünk.

Remélem, lesz módom a közeljövőben hosszabb bejegyzést is írni, de most nagyon áááálmos vagyok. Ezért tényleg csak villanások:

Köszönjük a 36 (bármiben) segítőnk munkáját és azok ránk gondolását, akik szívesen segítettek volna.

A gyerekek kezdeti félelemmel teli várakozás után nagyon lelkesek, de különlegesen hamar elfáradnak. Én ugyanígy vagyok vele.

A cucc szinte elvész a lakásban.

A szomszédasszonyunk finom sütivel várt, a másik szomszéd felajánlotta, hogy akár náluk is alhatunk, ha nem sikerül elvackolódni, és ma is egy süti várt a kapun, amit Rózsa egyik osztálytársa sütött nekünk.

Szépen ragyognak a csillagok. Nagyjából ugyanazok, mint eddig.