Nagyon tetszik nekem itt Gödön, hogy könnyűszerrel lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, mert kéthetente jön külön a szelektív kukás, és elviszi. Ez nem csak azért remek, mert kéthetente két kukásautót nézhetünk meg Tikával, hanem azért is, mert lehetőséget ad ilyen párbeszédekre:
Rózsa: - Mama, lehet a szelektív zsákba papírzsepit tenni?
Tika (éppen reggelizik): - Nem szabad zsepit enni! Mogyorókrémet lehet enni.
Rózsa: - Jó, Tika, akkor nem eszem zsepit... :-)
Tika: - Fókát nem szabad enni! Csak felmászni fókákhoz és nézni. Úszkálnak.
(Nem értem, honnan jutott eszébe a fóka...)
Most kicsit elhagyatottan érzem magam, pedig minden nagyon jó. Voltunk korcsolyázni is kétszer. Rózsa már nagyon ügyesen halad egyedül, Ibolya próbál lépegetni, egyre önállóbb, óvatos. Gábor teljes gőzzel igyekszik, és akkorákat esik, hogy nekem is fáj. De azonnal felpattan és próbálja tovább. Egyre jobban megy neki, tényleg el vagyok képedve, hogy milyen kitartó!
Rózsa a szembe szomszédainkkal (Vöcsök a nagyfiú, és amúgy is nagyon helyes család, az anyuka már többször átjött nekem segíteni, mindent elkövet, hogy minél hamarabb otthon érezzem magam, pl. komatálba beszervezett, ismerkedő sétát vezetett nekem a környéken...) is elment még egy-két órára.
Nagyon jó, hogy van hely és fény. Tika első nap azt mondogatta: Kapcsoljuk le a Napot!
Roni, bocsánat, még nincsenek képek, de igyekszem!
VálaszTörlés