A Medves környéke vulkanikus eredetű, különböző időpontokban különböző vulkánok különböző módokon törtek ki, a szóródásos kilövelléstől kezdve a mellékvulkánból lassan kiömlő lávarétegig, ezért mindenféle izgalmas bazaltalakzatot is van errefelé. Gábort különösen érdekelte már előre a bazaltorgona, de a többiek is izgalommal várták.
Először Ipolytarnócon a riolitban megmaradt lábnyomokat nézegettük, meg a tenger mélyének, folyótorkolatnak a megmaradt üledékrétegét. Nagyon jól látszik a vetődés, a kőzetek összekeveredése - emlékszem, ezt milyen nehezen értettem meg földrajzórán...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDXo3Sn-BvK4vlPhcSboDjNq9if6-3o5CaOSnPfzOW_LrmsqYcp7fzhgmHQhdDe6r6N08bjg_s0y0qulWODhSlX_jT-9sSt1tcHh30JI8LiK_PdfjLDao7E0zXTxYScHkTvD8I-K9j6tk/s200/Ter_szitakoto.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidZ1-knoRxG3H5SeoVinRpk1pxaoY4a_NhvokeLh8n9dFmcRSzspotONTpw1OkYMPQz02375tvWyLYLP6uVLfBPhyphenhyphenpxQSEMEiarhyphenhyphen9kGYAzW8QZ-OTURABZMgR6edfcKN1xBBj0aw-Eio/s200/Ter_beka1.jpg)
Gyönyörű volt a miocén erdő nevezetű park is, ahol láttunk békákat. Elképesztően sok béka volt, hangosan kuruttyoltak, a gyerekek összesen 21 békát számoltak meg egyszerre. Láttunk piros meg kék szitakötőt is, természetesen ezt nekem címezve. Rózsa talált egy szép pillangót, de azt nem sikerült lefényképezni sajnos.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJI_GQuKwSEmbgekNaYX19iI3RMH4zyskbGb9vLp1xBfhuSqJsnrLfp8W5LFvDcTnfjW8hIut0bdZ1jwm0tzpTUo_Hfk_c0gcfz_CQrH4YlrqfIT9njGKWVgS2rOWzKyUURc0y2iAOEa4/s200/Ter_bazalt.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpXEr1F4lQH1zrMsZ_2-Z4_edObJhlEfaUpqQ_fkGufjSASEkSS6pKkQKy38oZkArnQ2RbfUTod7BKfnHkYPw1djQ8FpcQ_04GDyHHzZazESMhGhBJmEkTgmW9zSWN0K7CE05SO8Zn0jk/s200/Ter_kotenger.jpg)
Somoskőn megnéztük a bazaltorgonát. Gyönyörű bazaltzuhatag, kár, hogy olyan sokat felhasználtak belőle építkezésekre. A gyerekek kaptak kekszet, lelkesen ropogtatták a bazaltoszlopok tövében. Onnan nem messze van a lávatenger, rengeteg bazaltkő hever a földön, majdnem ameddig a szem ellát. Legalábbis lehet úgy nézni, hogy szinte nem lát mást az ember, csak köveket. A rengeteg kő között néhány napon fehérre aszalódott bot, fatörzs, kiszáradt falevél hever. Megrendítő hangulata van, amit most Gábor megfogalmazásában próbálok továbbadni: Az ember körülnéz, és arra gondol, hogy ezek itt vannak ötmillió éve. Itt vannak a földön, és még mindig itt vannak. Nekem pedig száz év is sok.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_q1E939RJwLsfywZ3CYHOOFgNEAvuE07J6nFrt-jaKdO4RaJ11HaszLrmu9zUkruIC9ibE1Ky5-sSEYrpemL_nEO42f0RNd0juhjmCX5LHDlRKCekVaxZgLwSuC48RY_VN3LRJgwRBWI/s200/Ter_lanyok.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil2Mf-9oUllVM3jU0OOk_5lUqGu4v0nJepRGNhuqV1AdHsz3Cj7PUWYi4xjn7_ATo_NcO8I59OVbhFWTgg_9Ux6vQ9COU6gM6ZfCbj2J9A5zOr29pVO8P1-PA_JfjvdVKM6pXx0iFuwO0/s200/Ter_salho.jpg)
A lávatenger mellett volt egy odvas fa, ami nekem azonnal, már messziről nagyon megtetszett. Jó lett volna csak elüldögélni a belsejében.
Salgó váránál zsákszerű lávaoszlopok vannak, és az egész dombon jól látszik, hogy egy kráteres vulkán volt valaha. Ahogy felmentünk a várba, ott ült a földön egy pillangó, pont olyan, amiről Rózsa fényképet szeretett volna. Megható volt számomra, hogy azonnal megköszönte Istennek a pillangóját.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlWB99MNOMcjNXOtEcLIhcJU8uCIQacBq2WzslVN7lXIGoun-xN8nKxk5NG5-B89JjTfpX4b5B3NgLcce4gIIMj-EXMgnnNq0BXaK2yqvhziF7T_6dn-cD1_Z8djBvrgUin7c0HOifyzk/s200/Ter_boszi.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9lGIGuiDaRZPQjw6f1898NmzzWhlERXKT9aUDL1JbfFDk9D4Pxz-CvpVw-OqIcu8ILQWJUDe1ytpopu3hYS6v1UhIv9WYAXjprqDd3j74h38j6GLOqIFSsVyDKe7pymkCjKQc0KP2YN0/s200/Ter_lepke.jpg)
Salgó várából átsétáltunk a Boszorkánykőre is, de ekkor már mindenki nagyon fáradt volt, én is, és mindenki elesett út közben, kivéve Rózsát, aki viszont - szegénykém - folyamatosan bújni és nyivákolni szeretett volna. Szerencsére Tika nem ütötte meg magát, amikor én elestem, bár a nyakamban volt. Jó volt érezni, hogy Rózsa és Gábor azonnal utánam kap, és próbál megtartani. Semmi komoly, de jó élmény volt.
A Boszorkánykő egészen varázslatos. Pont akkor bukott le a nap a hegyek mögött, pirosas fényben játszottak a levelek, a kövek. A gyerekek összeszedték magukat, és a lapos köveken táncolni kezdtek, mert a hiedelem szerint ezeken a köveken boszorkányok táncoltak. Egyébként ez az a hely, ahol lassan folyt ki a láva egy mellékkráterből, és egészen szétterülő alakzatokat hozott létre.
Ráadásnak egy fejtörő: Hány béka található a képen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése