Az új év eddigi legjobb élménye

Ma óriási meglepetésemre este fél 10 körül becsöngetett valaki a kapun. Emil lement, majd engem is lehívott, és már a lépcsőn valami csilingelést hallottam.
(Emil: Megyek ki, mindenki nagy bundában... rájöttem, hogy szólni kell neked, de közben már elkezdték.)
Behívtuk őket, Áron bácsi volt az és barátai (az egyikőjüket sikerült azonosítani: Bálint Károly, tekerőművész), akik teljesen váratlanul jöttek hozzánk regölni. (A 2012-es nyári Szív-cikkre készülve beszélgettem Áronnal, és szóba került a regölés, hogy rendszeresen mennek ismerősökhöz, jóbarátokhoz regölni, hogy mind a regösöknek mind a házaiknak milyen mély belső élményt jelent az év megáldása. Akkor belül és csendben nagyon vágyakoztam rá, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer hozzánk eljönnének...)
Gyorsan felébresztettem a két nagyot, illetve Rózsát nem is kellett, ő már a gyerekszoba ajtajában leselkedett, mint kiderült, már a regösök bevonulását is figyelemmel kísérte az ablakból... Gábort nehezebb volt kirángatni az ágyból, félálomban vitte le Emil a lépcsőn, de aztán jól felébredt, vissza se akar aludni.
A regösök igazán kitettek magukért, és megdolgoztak azért az egy pohár borért, amit elfogadtak (és azt sem mindnyájan), egy nagyon szép és teljes regöséneket adtak elő, (amit a Vas megyei Bucsuban gyűjtöttek a századfordulón), változatos zörgőkkel ellátott botokkal, dobcsörgetéssel, csengetéssel.
Biztosan áldott évünk lesz. Köszönjük szépen.

(És milyen szerencse, hogy ma pont rendet raktunk. Így csak elsüllyedés nélkül vállalható mértékű rendetlenség volt :-) )

Ibolya élete

Ibolya és Rózsa tegnap egy kis diaporámát készítettek Ibolya életéről, egészen az első gyermeke születéséig. Az utolsó kép felirata: Boldog életet kívánunk.
Úgy legyen!

Erzsébet-nap

Erzsébet nap lesz nemsokára, ami nálunk családi ünnep is, hiszen drága Nagymamim, és (egyelőre :-) - Réka? ) legkedvesebb unokahúgom is Erzsébet. Ma pedig a dobogókői jezsuita kápolnában egy kicsit gyerekközelibb szentbeszédet tartott Józsi atya, és megelevenítették Szent Erzsébet történetét.

 Már előre megbeszélték Mamácskámmal, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani ezt a kis játékot. Rózsa volt Szent Erzsébet, nagy örömmel és lelkesedéssel készült egész reggel, mire minden apró részlet összeállt, a ruha, a nyaklánc, a hajpánt, a hajviselet stb.
Aztán a felnőtteknek szóló rész után vállalkozó kedvű gyerekek elvállalhattak egyes szerepeket: a gonosz sógornő, éhező szegények, katonák stb., és Józsi atya vezetésével (és kiapadhatatlan humorával kísérve) előadták a rózsás legendát. Rózsa csodálatos kötényében elsőre szebbnél szebb rózsák voltak, másodjára pedig kenyérkék. Végül mindenki, a felnőttek is kaphattak egy-egy kenyeret Szent Erzsébet kenyerei közül. Mi még nem ettük meg... de vacsorakor igyekszem nem elfelejteni. Hálát adni azért, hogy van mit ennünk, és még mennyi mindenünk, ami olyan természetesnek tűnik sokszor... és legalább egy imát mondani azokért, akiknek nincs.

Elég visszafogott tökbuli

Az őszi szünetben ezúttal is tökbulit tartottunk. Ez nálunk hagyomány, de most annyira nehezen vettem rá magam mindenféle szervezésre, hogy majdnem ez is elmaradt. Igazság szerint legszívesebben csak üldögéltem volna egy sötét sarokban... De a gyerekek nagyon várták már, ezért végül csak vettük négy szép tököt, mindenki kifaragta a sajátját, a saját kedve szerint. Rózsáénak szív alakú szeme van, a végén még masnit is kapott. Ibolya is elég stílusos, kislányos tökfejet készített. Gáboré félelmetes lett, Tikának persze segítettünk, de a végén, másnap az derült ki, hogy a legnagyobb örömet az jelenti, ha egy nagy késsel szétdarabolhatja a tököt, úgyhogy ez még több napig tartó játék kezdete lett.
Készítettünk néhány papírfigurát is, denevért, pókot hajtogatott Gábor. Este még táncoltunk egy jót különböző zenékre.

Cup-song

Köszönjük!!!

http://www.youtube.com/watch?v=UonBjOSF5_M&feature=youtu.be - Családi cup-song

Nyomozós kiállítás

Az őszi szünet örömére részben szerettem volna engedni a gyerekeknek néhány pihenőnapot, mert már nagyon fáradtak voltak, mind a kicsik, mind a nagyobbacskák. A hétfő így is sikerült: átjött Gábor egyik barátja, akit még az óvodából ismert. Ezt a találkozót a kisfiú mamája kezdeményezte, az a helyzet, hogy én most mindenféle szervezkedésre alkalmatlan voltam, de szerencsére csak a helyszínt és a szabad időt kellett biztosítanom. Aztán kedden felhívott Gábor egyik osztálytársának az anyukája (milyen jó, hogy Gábor ilyen népszerű :-) ), és felvetette, hogy elmehetnénk együtt a Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett nyomozós, detektíves kiállításra. El is mentünk, nagyon mókás volt, hogy bár két külön autóval mentünk, ők Vácról, mi Gödről, egyaránt fél órát keringtünk a Városliget környékén, aztán majdnem ugyanott parkoltunk le, és összefutottunk a parkban...
A kiállítás nem volt számomra új műfaj, mert már több hasonlón voltam régebben a gyerekekkel, legutóbb, már a blogírós időkben, Gáborral a sarkvidéki kiállításon. Most az első teremben egy érdekes ismertetés volt a nyomozás módszereiről, tényleg interaktív, izgalmas, játékos, inkább Gábornak és Rózsának való, de azért Ibolya is ügyeskedett. Tika elég hamar elfáradt bele, hogy végighallgassa a felolvasásaimat, és a testvérei okoskodását, de azért a végén az ajándék meggyőzte arról, hogy jó volt a kiállítás.
A feladatok végrehajthatóak voltak, de azért kicsit határfeszegetőek, semmiképpen sem túl könnyűek, még a felnőtt szem is igyekezhetett időnként, hogy meg tudja oldani. Örültem neki, hogy egy helyen rengeteg kis figurából pillanatok alatt ki tudtam választani azt, amelyiket alul leírtak. Azt hiszem, ez a tehetségem érvényesül a korrektúrázások során is, egy oldalon is pillanatok alatt észreveszem a helyesírási hibákat :-) . Rózsát ezzel szemben az a feladat érdekelte, amikor különböző testhelyzetben álló figurákról kellett rájönni, hogy melyik milyen érzelmi állapotban van. Nem is csoda, mert elképesztően ügyesen veszi észre az emberek érzelmeit. Volt még mindenféle megcsodálható dolog: megfigyelőképesség fejlesztés, mimika, betűkirakó, kisfilm stb.
Miután ezen végigjutottunk, és minden feladatot megoldottunk, minden matricát felragasztottunk, továbbmentünk. A kiállítás második fele nagyon ötletese végigvezetett minket az Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán. Felállított oszlopokon egy izgalmas gyémántrablási ügy állomásait követhettük, nyomozhattuk végig, miközben időnként azért kitekintettünk arra is, hogy mit látunk magunk körül - újdonság volt számomra, hogy a nagy nyomozás közepette képesek érdeklődést mutatni a méhészet, az illatok, a borkészítés, kitömött állatok, vadászat, halászat stb. irányába is. Végül ügyesen megfejtettük a bűnügyet, sőt, mondhatom, hogy a gyerekek fejtették meg, mert én tényleg csak felolvastam a szövegeket Ibolya kedvéért. Rózsa még arra is odafigyelt, hogy a megfejtéseket csak halkan beszéljék meg, hogy a többi gyerek élményét ne zavarják.
A végén kaptak egy füzetet és egy kis édességet, aminek persze külön nagyon örültek. Szóval, nagyon jó, hogy elmentünk, mindenki nagyon élvezte. Köszönjük az ötletet!

Rokon Népek Napja, Zirc 2013

Az úgy kezdődött, hogy már nagyon-nagyon régóta arról álmodozom, hogy milyen jó lenne valahogy élményszerűvé tenni a finnugor népek világát, hogy legyen az emberekben valami benyomás róluk, nem baj az sem, ha kicsit romantikus...
Végeztem egyszer egy felmérést ezzel kapcsolatban 300 egyetemistát kérdeztem meg, különböző szakokról, és kiderült, hogy a finnekról, észtekről még csak-csak eszébe jut valami mindenkinek, a manysikról, hantikról legfeljebb a halzsír és az elmaradottság, az udmurtokról, marikról semmi...


Már régóta gyűjtögettem az ötleteket, játék-, kézműveskedéslehetőségeket, meséket stb. Még Rózsa volt baba, amikor először megvalósult ez az álmom, és finnugor napot tarthattam a Völgy Fesztiválon, közvetlenül a Peléknek tartott udmurt tábor után. Volt néhány emlékezetes pillanat, emlékezetes baki is (pl. hogy kazettán vittem a tánctanuláshoz való zenét... a hangtechnikus derekasan küzdött vele, és még a végén is volt ereje kedvesen közölni, hogy ezt nekem más biztos nem tette volna meg. Köszönöm...).
Azóta nem került sor ilyesmire, persze tartottam előadásokat, ahova sütöttem finom ételeket különböző népektől, és igyekeztem érdekes kérdéseket felvetni.
Most viszont meghívott a zirci Reguly Múzeum igazgatója, Ruttkay Eszter, akivel még az egyetemen jártunk pár évig együtt, és azóta is jóban vagyunk, hogy segítsek a Rokon Népek Napjai rendezvényen. Nagyon lelkes voltam, és jól is sikerült.
 
Reggel elmentünk a kislányokkal Zircre - sajnos a fiúknak más, fontos dolguk volt, kirándulás, családi találkozó... Csodaszép volt az odavezető út, a legszebb kép az volt, amikor a nap rengeteg kévében ragyogott át a felhőkön, volt ott egy színes, őszi domb is, és számtalan hófehér sirály repkedett a frissen felszántott földeken. Gyönyörű volt.
A múzeumot is megtaláltuk végül, és még bőven időben voltunk. Először Zsirmik István mesélt udmurt meséket, amelyeket az általam (is) fordított eposzból merített - érdekes volt látni-hallani őket életre kelni. Aztán lehetett kézműveskedni: rongybabát és finnugor motívumokkal díszített filcnyakláncokat készítettünk. Közben szalagszövési lehetőség is volt, és készült finom sült alma, sült tök.
Ezek után táncoltunk egy kicsit, vittem lapp, mari, udmurt, finn és észt táncokat. Félúton kicsit kifulladva ujj-játékokat játszottunk, mondókáztunk, ezúttal finn, mordvin, komi, mari eredetűeket. Igyekeztem pergős, mondogatható fordításokat csinálni... Részben biztos sikerült, mert Ibolya hazafelé sokat mondta őket :-) , persze így meghallottam az itt-ott megbicsakló ritmusokat is.
Délután kn. ugyanez volt a program. Nagyon jól éreztük magunkat, és hazafelé még a holdkeltét is láttuk.
Jövőre, remélem, újra :-)