Katica tanya - a legjobb élményprogram!

Nem tudom, láttátok-e az engem nem túl megragadó óriásplakátot a lila zsiráffal, ami nincs, és az élményekkel, amiket ígérnek a patcai Katica tanyán. Nos, hihetetlenül jó hely! Mindenkinek, kicsinek és nagynak teljes szívvel, feltétel nélkül ajánlom! (Egyébként a honlapjuk is szuper!)



Kedves sógornőm jobbnál jobb ötletekkel, ajándékokkal és felfedezésekkel tud előállni, a Katica tanyáról is Tőle hallottunk először. Azonnal megragadott az elmesélése alapján is nagyon izgalmasnak tűnő hely, de csak kb. fél évvel később jutottunk el. Eredetileg több napos sátorozást terveztem, de mindenféle közbejött események, betegségek
miatt végül úgy döntöttünk, hogy hajnalban lemegyünk, éjjel hazajövünk, a napot pedig ott tudjuk tölteni Patcán. Ez nem túl gazdaságos, és elég fárasztó is, de mivel egész nyáron tervezgettük, csak útnak indultunk.
Tényleg jó messze van, egészen kicsi utakon is mentünk a végén, gyönyörű horgásztavak mellett suhantunk el, és egy dimbes-dombos völgybe jutottunk, ahol végül megállhattunk.
A Katica tanya annyi felfedeznivalót tartogat, hogy a tíz és fél óra, mit ott töltöttünk, határozottan kevés volt hozzá!
De először az ideológiáról. A Katica tanya elkötelezett híve az ökogazdálkodásnak, így a játékok nagyrésze nem fogyaszt energiát, és természetes anyagból készül. A felhasznált áram túlnyomó részét saját szélenergiából és napenergiából fedezik, Lelkes szelektív gyűjtögetők akár a belépti díjat is fizethetik PET palackkal, papírral.

Az élménypart egyik része egy kis tó partján van, ugrálódombok, hatalmas labirintus, tutajok, pontonhíd, kis sziget a tó közepén, babaházikók pici csúszdákkal - azt sem tudtuk, mit próbáljunk ki először. A kiírások, használati utasítások nagyon lelkiismeretesek, és ráadásul kedves, pozitív, humoros hangnemben vannak megfogalmazva. A parti játék után mentünk a csúszdaparkba, ami a nagyokat a legjobban érdekelte. Háromféle nagy csúszda volt, egy hullámos, Szivárvány-csúszda, ahol egyszerre négy ember csúszhatott. A másik egy gyorsabb, kék csúszda, az alján labdatengerrel, a harmadik pedig az igazi sztár, egy "szabadeséses" piros csúszda, aminek a tetején tényleg zuhan egy kicsit az ember, de aztán olyan lágyan érkezik a csúszdára, hogy egy gyors röppenéssel lesiklik az aljára. Ennek két magassága van, és megdöbbentő módon a végén már Tika is le mert rajta csúszni. Ötévesen szülői engedéllyel már próbálkozhattak rajta, egy darabig lógatni kellett, hogy ne legyen olyan nagy az ugrás, de aztán már egyedül is sikerül. Ehhez tartozik egy mászós játszópálya, rengeteg titkos sarokkal, váratlan felfedezésekkel, hintákkal, mászókákkal - ezen én csak átszaladtam, mert Matyika után mászkálni csöveken, köteleken és mászókákon át... nem volt egyszerű. Egyébként itt volt egy kis problémánk: csak zokniban érdemes csúszdázni, nem csak a higiénia miatt, hanem azért is, hogy ne nyúzza le a gyerekek lábát a műanyag. Nálunk csak három pár zokni volt az öt gyerekre és rám. Óriási szerencsére - köszönöm, Uram, hogy ilyen rendetlen vagyok... - volt a feneketlen, mindent rejtő táskámban még két pár zokni, így csak egyet kellett cserélgetni alkalomadtán.

Tika a szabadeséses csúszdán

A domb tetején felépítettek egy lovagvárat eredeti tervek alapján, ahol különböző kínzóeszközöket lehet kipróbálni, ki lehet kukucskálni a toronyból, és különböző tánlák is vannak a várbeli és vár környéki életről.
A dombról lefelé sétálva egyik oldalon homokozók vannak markolókkal, majd egy ismeretterjesztő pajtába érünk, ahol a környezetvédelemről, energiamegóvásról lehet olvasgatni óriássakkozás vagy puzzle-rakás közben. Mellette kimustrált munkagépeket próbálgathatnak a kis munkások. Szemben vannak az állatok, akiket meg is lehet simogatni, be lehet hozzájuk menni. Malacok, galambok, nyulak, borjak, tengerimalacok, kecskék, ilyesmik várják a simogatókat. Mellette egy nagy fajátszótér van, gokartpálya lábbal hajtós járgányoknak, és a szalmával borított Hancúr-pajta.

Hordóvonat

Azt hiszem, ez még leírva is hosszú - hát még mindent végigjátszani!
És akkor még nem is említettem a látványfejést, a hordóvonatot, és még egy csomó mindent.
Mindenki, még Matyika is nagyon jól érezte magát, és bár a hazafelé út is nagyon hosszú volt, alig várjuk, hogy újra eljussunk oda! Ráadás ajándéknak még almát is kaptunk az útra.
Köszönjük! Nagyon jó volt!

Szent László lovagjai és más

Tízévente felmerül a kérdés a Regnum különböző berkeiben, hogy legyen-e nagytábor az idén. Mivel most az Újpesti Regnum tagjai vagyunk, mi is hivatalosak lettünk a közösség idén megrendezett harmadik nagytáborára. Az az igazság, hogy én egyáltalán nem szerettem a nagytáborokat, és ha lehetett igyekeztem elsinkófálni. Úgy ismerem magam, mint aki nehezen találja fel magát ismeretlen emberek között, zavar a tömeg, és az is, hogy a gyerekek altáborokban lesznek, de azért időnként találkozunk velük - az ilyen átmeneti jellegű helyzetek nekem nehezen kezelhetők. Így aztán nem nagy belső lelkesedéssel lelkesítettem a gyerekeinket. Aztán megtalált a megoldás: megkértek csoportvezetőnek a lelkinapra és alispánnak a felnőttek, a Főnemesek altáborába. Ez így már mindjárt más volt, nagyon szeretem, amikor van feladatom.

Utólag visszanézve azt mondhatom, hogy megvolt életem első jó élménye a nagytáborokkal kapcsolatban. Nagyon jó volt Veletek!!!

Jókat beszélgettem, ismerősökkel és korábban ismeretlenekkel, jó volt találkozni néhány régen látott emberrel is. Jó volt látni a sok mosolyt, együtt izzadni a napon, sátorban aludni (ez csak azért volt jó, mert Emil vett nekem egy nagyon kényelmes matracot - mikor megyünk újra sátorozni?), kürtszóra ébredni, kazulát hordani. Jó volt szólni a csoportom tagjainak, hogy éppen milyen program várható, mert így azonnal kialakult egy kapcsolódás velük. Meghatározó volt számomra, hogy végig folyamatos szentségimádás volt, ami elsőre talán meredeknek tűnik, de mindig volt valaki, aki elvállalt egy-egy órát. Nagyon jó élmény volt az első éjszaka, amikor fél órát egyedül, a csillagok alatt, a sötétben (vagyis a holdfényben) időztünk az Úrral.

A programok is építőek voltak, a lelkinap már csak ilyen, de jó volt a vetélkedő, a drámajátékos két óra, a mindennapos szentmise, sőt még a tűző napon való kirándulás is. Tikával végig a növényeket nézegettük, hogy melyik hogy oldja meg, hogy a magjai eljussanak messzi helyekre. Sőt, láttam egy kis forgószelet is az egyik tarlón. Még sosem láttam ilyet. Igazi tölcsére volt, ott forgott a mezőn, kapta fel a töreket. Külön örültem neki, mert épp a tábor előtt sikerült leadnom egy hiedelemmonda kötetet, amiben számos történet van a forgószelekben utazó különböző lényekről. Hát, most láttam egyet.

Igazából kikapcsolódásnak is jó volt a tábor: semmi házimunka, még főzni sem kellett... Azért sok ez nekem néha.

A gyerekek is nagyjából jól érezték magukat, bár az esték nehezek voltak a kisebbeknek. Tika velünk aludt, de Ibolya és Gábor időnként visszaszivárogtak hozzánk. Most utólag viszont már csak a jó élményeket emlegetik. Tikát egyébként alig láttuk, nagyon jól feltalálta magát, sokat játszott az új barátaival.

Köszönjük a szervezőknek!

A más viszont elég nehéz most: drága Papácskánknál agydaganatot találtak, most törik a fejüket az orvosok, hogy milyen terápiát alkalmazzanak, mert elég rossz helyen van, és a mérete is aggasztó. Kérem, hogy imádkozzatok érte-értünk. 

Nehéz az is, hogy nem tudjuk, hogy mire lehet számítani. 

Rózsa bölcs mondását igyekszem az eszemben tartani, egyúttal a poszt elejére is utalva: 

Virág: - Nem szeretem az átmeneti helyzeteket.

Rózsa: - Mama, van egy rossz hírem. Az egész életünk egy átmeneti helyzet a mennyország előtt.

Romantikázás indiánok nélkül

Drága szüleim minden évben meghívják magukhoz az összes unokájukat, aki már képes az önálló fürdőszobahasználatra, hogy együtt töltsenek egy indiános hetet. Minden napra jut valamilyen izgalmas kaland, kirándulás, tűzön főzés, ruhavarrás, egyéb. Közben pedig a szülők együtt lehetnek egy kicsit. Idén elég sűrűre sikerült a nyár, a Balatonról majdnem egyenesen a Csirke táborba mentünk, utána pedig már kezdődött is az indiános hét. Nekem nem volt sok lehetőségem lelkileg készülni rá, pedig általában ez nagyon fontos nekem ahhoz, hogy jól érezzem magam az adott helyzetben.
No, most nem így alakult, csodálatos hetünk volt. Az elején összeírtuk, hogy ki minek örülne, mit vár a héttől. Felírtunk egy csomó ötletet, és azokból válogattunk a hét folyamán. Öt közös napunk volt, melyekből kettőn teljesen kettesben voltunk, kedves Anyósom vigyázott Matyira. Finomakat ettünk, baracklevet ittunk (hűtve :-) ), kikapcsolódtunk, igyekeztünk aludni - bár Matyi nem egészen így képzelte a dolgokat. A két közös napunkob először nagyot pihentünk, aztán lementünk a Dunapartra, és sétáltunk az ártéri erdőben. Láttunk szárnyát szárogató szitakötőt, nemrég kikelt kiskacsákat a mamájukkal, sok-sok kidőlt fán keltünk át, visszafelé pedig egy gyönyörű virágos rét szélén sétáltunk. Aztán férjecském a vízben úszkálva csorgott lefelé, én pedig gyönyörködtem benne a partról. Este néztük egy kicsit a csillagokat, meg talán ezen a napon néztünk meg egy filmet, a Csodakrumplit. Tetszett, elgondolkodtató volt, inkább felnőtt film, mint családi.
Másnap Matyival együtt mentünk le a partra, de kedvesen elaludt a babakocsiban, így sodrással szemben jót úsztunk, a babakocsi mellett. Ekkorra már nagyon jól összehangolódtunk, nagyon jó volt.
A másik kettesben töltött napon elmentünk moziba, megnéztük a Minyonokat, (Emil kívánságára, két éve pont a Gru 2-t láttuk, nagyon aranyos volt.) Hát, nem jött be annyira, kevés volt az olyan poén, amit nem ismertünk már a beharangozóból. Utána elmentünk Bubi-biciklizni a Margitszigetre. Én igazából nem szeretek annyira biciklizni, de most örömet szerzett. Szépen nyíltak a rózsák, és biztonságos vastagkerekűek voltak a bringák. Annyira belejöttünk, hogy eltekertünk a Gellért térig, és felmentünk a Gellérthegyre is, sőt, még csúszdáztunk is egy picit, mindkettőnknek fontos volt régen a csúszdás játszótér (ahol még ugyanazok a csúszdák vannak, mint gyerekkoromban). Utána BKV-hajóra szálltunk, és két óra alatt eljutottunk Újpestig, ahol átvettük Matyit. Miután a kismanó elaludt, táncoltunk egy félórát a nappaliban. Álomnap...
Pénteken megint pihengettünk, nekem már több helyen izomlázam volt a nagy kikapcsolódástól: úszás, biciklizés, futás a Gellérthegyről lefelé - nagyon edzetlen vagyok, úgy tűnik.


Szombaton zárónap, közös sütögetés a nagycsaláddal, majd pedig az egyik drága Pelém esküvője volt, ahol a gyerekeink ministrálhattak is. Nagyon készültek rá, és oda is figyeltek nagyon, azóta is elő-előkerül a téma. Nekem külön öröm volt, hogy végre beszégethettem-találkozhattam a Pelékkel. A lakodalom táncos részébe eljöhettek a gyerekek is, nagy volt az öröm. és jól is érezték magukat. Sok boldogságot az ifjú párnak!

Két fontos hír: Tika megtanult önállóan biciklizni, és végig tudott menni a közeli, biztonságosan forgalommentes autóúton. Ki is írták Emillel a postaládára, hogy: Itt lakik Dyekiss Péter Tibor, aki végig tudott tekerni a P. úton.
Másik: Matyi szorgosan gyakorolja a kapaszkodás nélküli felállást, sőt legújabban a kezünkbe fogódzkodva ügyesen lépeget is. 

Szép Pünkösdnek jeles napján...

Az iskolánkban az a szokás, hogy a negyedikes kislányok pünkösdölést tanulnak be, s előadják az evangélikus, református istentiszteletek és a katolikus mise után. Az eredeti szokás szerint a kislányok bejárták a falut, egy-két dalt énekeltek, köszöntőt mondtak, majd mágikus módon is megpróbálták befolyásolni a termést: magasra emelték a kis királynét, mondván: Akkora legyen  a kendtek kendere, mint a kis királyné! Végül egy kis finomságot, tojást, ilyesmit kaptak és továbbálltak.

Idén Ibolyát választotta ki a néptánctanár Béci bácsi, hogy ő lehet a pünkösdi királyné. A kis királyné mindig az elősösök közül kerül ki, hogy legyen megfelelő méretkülönbség a nagylányok és a kicsi között. Egyébként az iskolában is volt pünkösdölés, itt a fiúk komoly küzdelmet folytattak a királyi címért, míg a lányok közül az iskola legfiatalabb hölgye lett a királyné.

Kicsit elkeserítő volt, hogy pont akkor volt az előadás Ibolyának, amikor a nagy Dyekiss családi buli Ordacsehiben, és így ő nem tudott elmenni bandázni az unokatesókkal, csak másfél nap késéssel. Tikának pedig egy zsúrmeghívása volt, nagyon boldogan ment rá, nagyon készült is, kis segítséggel egy kék plüssdinót készített. Ő rajzolta körbe, vágta ki, nyomta a varrógép pedálját, majd pedig ki is tömte.Amíg Tika a zsúrban volt, Ibolyával elmentünk játszóházazni. Örültem, hogy kicsit kettesben lehet vele lenni.

Az előadások nagyon jól sikerültek. Gyönyörű hangja van ennek a kis tündérkének, szólóéneklésnél is zengett tőle a templom. Az evangélikusok még sütivel is megkínálták őket, és Ibolya hősiesen eltette a magáét, mert onnan mentünk a katolikus templomba, a misére, és tartotta a szentségi böjtöt. Utána aztán megette mindet. Köszönjük a tanároknak a felkészítést!

Vácrátót tavasszal, természetfotókkal

A tó szeme - Rózsa fotója

Néhány hete volt egy nevelés nélküli péntek, így végre otthon volt az egész csapat. Tika pont csütörtökön törte el a csuklóját, így délelőtt kötözésre kellett vinni Vácra. Persze mindnyájan vele tartottunk. Nagyon kedvesek voltak a kórházban, jó élmény volt.
Utána elmentünk a Vácrátóti Botanikus Kertbe. (Tudom, hogy nemzeti... ezzel kapcsolatban mindig egy Móra-novella forgolódik a fejemben, melyet Voigt Vilmos professzoromtól hallottam egyszer mesélni sok évvel ezelőtt, amikor még alig valami volt nem-zeti.)

Gyönyörűek voltak a növények a parkban, a nagyobbak lelkesen fényképeztek.Gábor inkább az állatokat, elkapott pillanatokat fotózta, Rózsa pedig a hangulatképeket kereste. Eleinte próbálták időre beosztani, hogy ki mikor fényképezhet, de aztán inkább cserélgették.
Láttunk légzőgyökereket, fogtunk körbe vastag fát - Tika most nem állt be a törött kezével, Gábor pedig fotózott, így lány-kör lett a fa körül. Izgalmasak a kaktusz- és a trópusi házak is, rengeteg különféle kaktusz van. A gyerekeknek különösen tetszett a fán növő citrom. A látványosságokat, a romot, a barlangot, a vízimalmot meg a kastélyt már nem is volt időnk megcsodálni, igyekezni kellett.

Voltak kiskacsák, és már a séta vége felé odatotyogtak családostul Rózsa lába elé, sőt, megvárták, amíg mindenki odagyűlik, és megnézegeti őket. Nagyon aranyosak voltak ahogy behúzódtak a amámjuk tollai alá egy kis pihengetésre, melegedésre. Láttunk még ebihalakat és halivadékokat is, akik próbálták egy nagy hal benyomását kelteni, ahogy egyszerre úsztak csapatosan.

Sok növénnyel kapcsolatban lehet kitett táblákon olvasni mesét, legendát, és a hozzájuk tartozó illusztrációk is nagyon tetszettek. Három órát töltöttünk a parkban, és a harmadát sem jártuk be, pedig nem időztük olyan sokat sehol sem. Legközelebb megpróbálunk rózsavirágzáskor menni, ahogy Rózsánk kérte.
Délután (vagy a hétvégén?) pedig vigasztalásképpen Tikának nővérkéje autós ruhákat varrt. Rózsa eredetileg háromszög-kendőnek vette az anyagot, de aztán mégsem kellett a kis fickónak felkötve hordania a kezét. Nagyon örültem a nagylány ügyességének, és annak is, hogy ilyen jó felhasználást talált ki.

OK, kivagyok. Hogyan tovább?

Most, hogy végre rászántam magam az előző blogbejegyzés megírására, szembenéztem azzal is, hogy nehezen találom az örömet az életemben, pedig nagyon is jelen van.
Igazán kár, hogy pontosan három hete ugyanebben a cipőben jártam. Akkor nem tudtam lépni, vártam, hogy elmúljon. Most más megoldást választok.

Sokszor fordul elő, hogy olyan egyszerű lenne máshogy csinálni, pihentebben, vidámabban, de nem látok rá, hogy m a gond, nem tudok rápillantani a vakfoltomra. Úgyhogy megkértem Valakit (kivételesen nem Jézusra gondolok, hanem férjecskémre), aki közel áll hozzám annyira, hogy rámlásson, hogy segítsen kitalálni, hol szaladt el a ló.
De nagyon kedvesen a másik fontos Valaki az életemben is azonnal odatette magát, mert nem készül el időre az autónk, így nem tudtam elmenni a gyerekekért az iskolába-óvodába, hanem helyette itthon aludtam egy nagyot Matyival együtt. Nagyon jólesett!

Már ettől jobban éreztem magam, de következzen még egy kis töltődés:
Takarítottam az irgalmatlan állapotban lévő gyerekszobában - Hasznosnak éreztem magam.
Olvastam Tikának mesét a kertben - Friss levegő és személyes törődés a gyerekkel.

Jó, a fektetés sajnos kicsit rosszkedvűre sikerült. Utána nehezen engedtem el Emilt focizni, ilyenkor szeretnék az ő energiáiból meríteni, de az a helyzet, hogy neki is szüksége van a töltődésre.

Végül Ibolya is elaludt nagy nehezen, én pedig tornáztam egy kicsit!!! Először Matyi születése óta. Rózsa ugyan már próbált edzeni velem, de túl erős gyakorlatokat próbált megtanítani, nem nagyon ment... Nagyon hatékony és szuper a rocky edzése...

Végül a youtube-on kerestem egy félórás aerobicot, meg némi hasizomgyakorlatot. Nagyon jó volt :-). De hogy egyesek képesek végigszövegelni azt, ami közben én meg sem bírok szólalni...
Szóval jólesett. Még nem állt helyre a világbéke, de talán alakul.

Tavaszi bezsongás

Itt a tavasz, itt az év vége lassacskán.
Így aztán itt a sok-sok bemutató, előadás, jobbnál jobb tavaszi programok.
Rózsaszál akrobatikus rock and roll formációját itt lehet megnézni. Gábor tekerőzik, Ibolyka néptáncol, sajnos őt mi sem láttk, mert változott közben a program, és egy órával előbb lépett fel, mint hittük.
Szóval alig várom az iskolaév végét.
Elfáradtam. Kimerültem.
Ijesztő, hogy még legalább három hétig nincs megállás, minden hétvégén minden nap legalább egy, de inkább 2-3 program. Ilyenkor a hétköznapok is olyan nyűgösek. Most is már fél 12, az ebédkészítéssel már el is vagyok késve. Ennek az lesz a vége, hogy én nem fogok tudni megebédelni az óvoda előtt. Utána meg futószalagon zajlanak az események fektetésig.
Megyek is főzni...

De azért még gyorsan elmesélem, hogy Tika egy balul sikerült Tarzan-lendülés eredményeképpen eltörte a csuklóját. Szépen viseli, aranyos bogárka a gipszével együtt. Alig tudom megakadályozni, hogy máris újabb lendülésekkel próbálkozzon. Ez most a nagy eseményünk.

Meg Rózsáék osztálya bent aludt a suliban, Ibolya lesz a pünkösdi királynő az iskolai előadáson, Gábor rengeteget fejlődött fociból, olyan jó látni. Rózsának saját szobácskája van, elképesztő, milyen nagylány már. És az oviban volt pillangóünnep, és Matyi is jól van, ma kimondta az első, következetesen használt szavát: Elefánt (elo).

Na jó, most már tényleg megyek főzni. Matyikám, köpd ki, kérlek a telefonom!