Szép Pünkösdnek jeles napján...

Az iskolánkban az a szokás, hogy a negyedikes kislányok pünkösdölést tanulnak be, s előadják az evangélikus, református istentiszteletek és a katolikus mise után. Az eredeti szokás szerint a kislányok bejárták a falut, egy-két dalt énekeltek, köszöntőt mondtak, majd mágikus módon is megpróbálták befolyásolni a termést: magasra emelték a kis királynét, mondván: Akkora legyen  a kendtek kendere, mint a kis királyné! Végül egy kis finomságot, tojást, ilyesmit kaptak és továbbálltak.

Idén Ibolyát választotta ki a néptánctanár Béci bácsi, hogy ő lehet a pünkösdi királyné. A kis királyné mindig az elősösök közül kerül ki, hogy legyen megfelelő méretkülönbség a nagylányok és a kicsi között. Egyébként az iskolában is volt pünkösdölés, itt a fiúk komoly küzdelmet folytattak a királyi címért, míg a lányok közül az iskola legfiatalabb hölgye lett a királyné.

Kicsit elkeserítő volt, hogy pont akkor volt az előadás Ibolyának, amikor a nagy Dyekiss családi buli Ordacsehiben, és így ő nem tudott elmenni bandázni az unokatesókkal, csak másfél nap késéssel. Tikának pedig egy zsúrmeghívása volt, nagyon boldogan ment rá, nagyon készült is, kis segítséggel egy kék plüssdinót készített. Ő rajzolta körbe, vágta ki, nyomta a varrógép pedálját, majd pedig ki is tömte.Amíg Tika a zsúrban volt, Ibolyával elmentünk játszóházazni. Örültem, hogy kicsit kettesben lehet vele lenni.

Az előadások nagyon jól sikerültek. Gyönyörű hangja van ennek a kis tündérkének, szólóéneklésnél is zengett tőle a templom. Az evangélikusok még sütivel is megkínálták őket, és Ibolya hősiesen eltette a magáét, mert onnan mentünk a katolikus templomba, a misére, és tartotta a szentségi böjtöt. Utána aztán megette mindet. Köszönjük a tanároknak a felkészítést!

Vácrátót tavasszal, természetfotókkal

A tó szeme - Rózsa fotója

Néhány hete volt egy nevelés nélküli péntek, így végre otthon volt az egész csapat. Tika pont csütörtökön törte el a csuklóját, így délelőtt kötözésre kellett vinni Vácra. Persze mindnyájan vele tartottunk. Nagyon kedvesek voltak a kórházban, jó élmény volt.
Utána elmentünk a Vácrátóti Botanikus Kertbe. (Tudom, hogy nemzeti... ezzel kapcsolatban mindig egy Móra-novella forgolódik a fejemben, melyet Voigt Vilmos professzoromtól hallottam egyszer mesélni sok évvel ezelőtt, amikor még alig valami volt nem-zeti.)

Gyönyörűek voltak a növények a parkban, a nagyobbak lelkesen fényképeztek.Gábor inkább az állatokat, elkapott pillanatokat fotózta, Rózsa pedig a hangulatképeket kereste. Eleinte próbálták időre beosztani, hogy ki mikor fényképezhet, de aztán inkább cserélgették.
Láttunk légzőgyökereket, fogtunk körbe vastag fát - Tika most nem állt be a törött kezével, Gábor pedig fotózott, így lány-kör lett a fa körül. Izgalmasak a kaktusz- és a trópusi házak is, rengeteg különféle kaktusz van. A gyerekeknek különösen tetszett a fán növő citrom. A látványosságokat, a romot, a barlangot, a vízimalmot meg a kastélyt már nem is volt időnk megcsodálni, igyekezni kellett.

Voltak kiskacsák, és már a séta vége felé odatotyogtak családostul Rózsa lába elé, sőt, megvárták, amíg mindenki odagyűlik, és megnézegeti őket. Nagyon aranyosak voltak ahogy behúzódtak a amámjuk tollai alá egy kis pihengetésre, melegedésre. Láttunk még ebihalakat és halivadékokat is, akik próbálták egy nagy hal benyomását kelteni, ahogy egyszerre úsztak csapatosan.

Sok növénnyel kapcsolatban lehet kitett táblákon olvasni mesét, legendát, és a hozzájuk tartozó illusztrációk is nagyon tetszettek. Három órát töltöttünk a parkban, és a harmadát sem jártuk be, pedig nem időztük olyan sokat sehol sem. Legközelebb megpróbálunk rózsavirágzáskor menni, ahogy Rózsánk kérte.
Délután (vagy a hétvégén?) pedig vigasztalásképpen Tikának nővérkéje autós ruhákat varrt. Rózsa eredetileg háromszög-kendőnek vette az anyagot, de aztán mégsem kellett a kis fickónak felkötve hordania a kezét. Nagyon örültem a nagylány ügyességének, és annak is, hogy ilyen jó felhasználást talált ki.

OK, kivagyok. Hogyan tovább?

Most, hogy végre rászántam magam az előző blogbejegyzés megírására, szembenéztem azzal is, hogy nehezen találom az örömet az életemben, pedig nagyon is jelen van.
Igazán kár, hogy pontosan három hete ugyanebben a cipőben jártam. Akkor nem tudtam lépni, vártam, hogy elmúljon. Most más megoldást választok.

Sokszor fordul elő, hogy olyan egyszerű lenne máshogy csinálni, pihentebben, vidámabban, de nem látok rá, hogy m a gond, nem tudok rápillantani a vakfoltomra. Úgyhogy megkértem Valakit (kivételesen nem Jézusra gondolok, hanem férjecskémre), aki közel áll hozzám annyira, hogy rámlásson, hogy segítsen kitalálni, hol szaladt el a ló.
De nagyon kedvesen a másik fontos Valaki az életemben is azonnal odatette magát, mert nem készül el időre az autónk, így nem tudtam elmenni a gyerekekért az iskolába-óvodába, hanem helyette itthon aludtam egy nagyot Matyival együtt. Nagyon jólesett!

Már ettől jobban éreztem magam, de következzen még egy kis töltődés:
Takarítottam az irgalmatlan állapotban lévő gyerekszobában - Hasznosnak éreztem magam.
Olvastam Tikának mesét a kertben - Friss levegő és személyes törődés a gyerekkel.

Jó, a fektetés sajnos kicsit rosszkedvűre sikerült. Utána nehezen engedtem el Emilt focizni, ilyenkor szeretnék az ő energiáiból meríteni, de az a helyzet, hogy neki is szüksége van a töltődésre.

Végül Ibolya is elaludt nagy nehezen, én pedig tornáztam egy kicsit!!! Először Matyi születése óta. Rózsa ugyan már próbált edzeni velem, de túl erős gyakorlatokat próbált megtanítani, nem nagyon ment... Nagyon hatékony és szuper a rocky edzése...

Végül a youtube-on kerestem egy félórás aerobicot, meg némi hasizomgyakorlatot. Nagyon jó volt :-). De hogy egyesek képesek végigszövegelni azt, ami közben én meg sem bírok szólalni...
Szóval jólesett. Még nem állt helyre a világbéke, de talán alakul.

Tavaszi bezsongás

Itt a tavasz, itt az év vége lassacskán.
Így aztán itt a sok-sok bemutató, előadás, jobbnál jobb tavaszi programok.
Rózsaszál akrobatikus rock and roll formációját itt lehet megnézni. Gábor tekerőzik, Ibolyka néptáncol, sajnos őt mi sem láttk, mert változott közben a program, és egy órával előbb lépett fel, mint hittük.
Szóval alig várom az iskolaév végét.
Elfáradtam. Kimerültem.
Ijesztő, hogy még legalább három hétig nincs megállás, minden hétvégén minden nap legalább egy, de inkább 2-3 program. Ilyenkor a hétköznapok is olyan nyűgösek. Most is már fél 12, az ebédkészítéssel már el is vagyok késve. Ennek az lesz a vége, hogy én nem fogok tudni megebédelni az óvoda előtt. Utána meg futószalagon zajlanak az események fektetésig.
Megyek is főzni...

De azért még gyorsan elmesélem, hogy Tika egy balul sikerült Tarzan-lendülés eredményeképpen eltörte a csuklóját. Szépen viseli, aranyos bogárka a gipszével együtt. Alig tudom megakadályozni, hogy máris újabb lendülésekkel próbálkozzon. Ez most a nagy eseményünk.

Meg Rózsáék osztálya bent aludt a suliban, Ibolya lesz a pünkösdi királynő az iskolai előadáson, Gábor rengeteget fejlődött fociból, olyan jó látni. Rózsának saját szobácskája van, elképesztő, milyen nagylány már. És az oviban volt pillangóünnep, és Matyi is jól van, ma kimondta az első, következetesen használt szavát: Elefánt (elo).

Na jó, most már tényleg megyek főzni. Matyikám, köpd ki, kérlek a telefonom!

Eltelt egy hónap

Csak úgy repülnek a napok mostanában. Próbálok lépést tartani velük, mert nagyon szép napok ezek, kár engedni őket eltűnni. Itt egy kis élménybeszámoló az elmúlt időszakról.

Március 15. környékén a kislányok megtanultak egy előadást, amit lelkesen előadtak többször is. Igaz, én most mindenen meghatódok, annyira csodának érzek minden velük töltött pillanatot, de szerintem nagyon szép kis műsor kerekedett ki belőle. Öröm volt hallgatni azt is, hogy Gábor milyen ügyesen tekerőzik már. A baloldali képen Papáccsal vív éppen élet-halál harcot.




Napfogyatkozás is volt, és nagy örömömre megengedte az igazgatóság, hogy az iskolában meséljek a napfogyatkozással, égitestekkel kapcsolatos hiedelmekről, így a gyerekekkel együtt élhettem át ezt az élményt. Emil szerzett biztonságos üveglapokat a nézelődéshez, így mindenki lelkesen kukucskált Bori nénivel, Fecó bácsi pedig a csillagászati részéről mesélt.
Az iskolai örömökhöz tartozik az is, hogy Rózsáék kis együttese, melyet néhány osztálytársával alapítottak, kiemelt arany fokozatot ért el egy népművészeti versenyen. Az előadás itt megtekinthető.

 Matyika megtanult állni, szépen ül és mászik is. Egyre több játékot kezdeményez, pl. hajtépős, toronyfelborítós. Eszeget is nagy lelkesen, de még az anyatej a fő tápláléka. Nemrég voltunk a vesekontrollon, és nagy örömmel jöttünk haza: a múltkori alkalom óta jelentősen jobb lett a veséje. Még mindig nem tökéletes, de lehet, hogy a nyáron leállítják az antibiotikumot is, amit születése óta kap.

Ez a kép a tavaszi szünetben készült, amikor otthonunk környékét "elöntötte a vörösiszap". Ezen a tutajon menekült a csapat egy másik galaxisba. Szerencsére egy forró teára azért hazajöttek.

Ötletkavalkád

Annyira szeretem a gyerekeinkben, hogy szuperjó ötleteik vannak, amelyek ráadásul nem is maradnak egyszerűen ötletek, mert hacsak tehetik, megvalósítják őket. Sok vidám ünnep, jó játék kerekedik így ki, és semmi más teendő nincsen, mint gyönyörködni bennük, kereteket adni az ötleteknek ha szükséges, és ha nekem is van pont lelkesedésem, be is kapcsolódhatom.

Tika például egy esős nap kitalálta, hogy ki akar menni a teraszra. Adtam alá két újságpapírt, hogy ne maszatolja össze a követ. No, lett erre mocsárjárás. A sáros kertbe lépésről lépésre elhelyezte a papírokat, ugrált lapról lapra. Aztán a tesói is csatlakoztak. Rózsa térképet rajzolt, apró meglepetéseket rejtett el, végül még egy szörnyeteg is került a játékba Emil személyében, aki a sötét sarkon várta az elemlámpa fényénél közeledő társaságot.

Aztán amikor esett a hó, természetesen mindenféle havas játék előkerült. Megint Tika volt az, aki ki akarta próbálni, milyen érzés, ha az egész testén érzi a hó hidegét. Engedtünk jó meleg vizet a fürdőkádba, aztán a finn szauna jegyében megkezdődött a hóban hempergés, majd a kádban való átmelegedés. Éjszaka folytatódott a hóesés, és jól kihasználtuk azt az egyszem havas napot, itthon maradtak a gyerekek egy nagy havazásra. Sajnos zuhogott az eső, így a Gábor által készített hóemberek esernyőt kaptak. Szánkózásra is sor került: le a kalappal kedves Anyósom előtt, aki a hideg esőre való tekintet nélkül elkísérte a lelkes csapatot a Várdombra csúszkálni.

Szív alakú frizura

Rózsa leginkább a hétköznapok ünneppé varázsolásában mester. Nemrég, Bálint napon szívecskés ruhát vett magára, szíves hajviseletet talált ki.

Vacsorára sütöttem szív alakú brióst. A receptet innen vettem (hú, jobbnál jobb gyors sütemények vannak ám, nézzetek körül!), a csavarást talán én találtam ki, de lehet, hogy láttam valahol régebben.

A kislányok még mindenféle üzenetes, kedves szívvel is készültek, és ott szépeskedtek az Emiltől csak úgy kapott virágok - olyan szép volt az asztal! 

Ez aztán a hét!

Sőt, inkább két hét... Annyira gyorsan telnek mostanában a hetek. Matyi nemrég ünnepelte féléves születésnapját. Az erre az alkalomra rituálisan járó első falatokat ő már hamarabb kikönyörögte, vígan eszegeti a gyümölcsöt, és mint afféle nagyfiú, a szopit sem bölcsőtartásban kéri már, hanem egyre többször inkább üldögélve. Mert bizony tud ő már üldögélni, sőt négykézlábra is ereszkedik egy-egy érdekesebb tárgy után, nem is beszélve arról, hogy kapaszkodva állni is nagyon szeret

. Tud tapsolni a talpával, és gyakran már a kezével is sikerül. Vidáman bólogat, nagyon szereti a zenét, de a legnagyobbakat mégis akkor kacag, ha dobálják, hintáztatják. Boldog akkor is, amikor reggel először találkozik a testvéreivel.


Közben van ám itthon betegség is minden mennyiségben. Még mi, szülők is jól megbetegedtünk, felváltva, lázasan próbáltunk helyt állni a beteg gyerekek között. Óriási szerencsém, hogy Emil is beteg lett - így sokkal könnyebb volt minden. Sajnos Emil eléggé köhög, így viszont Matyi nem tud aludni, ezért most külön emeleten alszunk.
Közben a nyulunk is beteg lett, folyamatos kezelést igényel már 3. hete. Közben egészen megszelídült, leggyakrabban a kanapén tanyázik.

Rózsaszál pedig 12 éves lett a héten. Nagyon vígan telt a születésnapja, meglepetésből átjött egy barátnője tortával, örült az ajándékoknak is. Készített magának az öccsei segítségével egy szülinapos pólót, abban vidámkodott egész nap.

Ma pedig egy nagyon fárasztó éjszaka után Emil azzal keltett, hogy Zsolt atya nálunk fog ebédelni. Sajnos jól elfelejtettem a vendégséget, pedig nagyon vártam a kedves vendéget, de a betegségesdi+szülinap-szervezés mindent kisöpört a fejemből. Elsőre eléggé kétségbeestem, mert tényleg nagyon fáradt voltam (Matyi egy ideje úgy érzi, hogy aludni leginkább a kezemben ringatva lehet), és óriási rumli jelezte, hogy mindenki itthon volt a héten. A gyerekek kivonultak a kertbe ősembereset játszani, mi pedig Emillel elvarázsoltuk a nappalit, és az ebéd is időben készen lett. Nekem nagyon jó volt. Zsolt atya nagyon kedves volt, eddig is nagyon szerettük, de így még személyesebb lett a kapcsolat. Jó volt beszélgetni vele, jó volt látni, hogy a gyerekek is szeretik. És ráadásul még közös, családi képet is készített rólunk.
Végül a nap Rózsa mamaórájávan fejeződött be, forró csokiztunk egy vendéglőben. Sokat nevettünk, különösen azután, hogy Matyi is felébredt, és minden felcsendülő zenére táncolni szeretett volna. Igaz, egy vidám charleston után Rózsa le akart tagadni, de aztán csak meggondolta magát.