Alaphelyzet: Rózsa felöltözés nélkül, még hálóingben ült le reggelizni. Sokkal nyugodtabb vagyok, ha először felöltözik, és már csak a fésülködés marad a reggeli utánra. Ezt hajlandó volt elfogadni, és megkért:
- Jó, akkor add a ruhám!
Aztán elkezdett játszani a szavakkal, és így alakult ki a daruhám szó. A daruhám a darvak felszerszámozására szolgáló tárgy, melynek nagy szerepe lett Rózsa esti meséjében. Valahogy így szólt (a vége fele már rövidítettem az eredetihez képest):
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek a kertjében állt egy nagy cseresznyefa. De az olyan magas fa volt, hogy mire lepotyogott róla a cseresznye, már el is rohadt. Nagyon sajnálta a király, hogy nem ehet a cseresznyéből, ezért kihirdette, hogy aki tud neki hozni egy kalapra való cseresznyét, azt gazdagon megjutalmazza, neki adja a fele királyságát. Sokan megpróbálták, de senkinek nem sikerült.
Ibolya: - Állítsanak fel egy nagy létrát!
Mama: - Olyan nagy létra nincsen, amivel el lehetne érni a tetejét.
Rózsa: - Húzzanak fel egy kosarat a tetejére!
Mama: - Az nem megy, mert a kötelet valakinek fel kell erősíteni a fára!
Rózsa: - De igen, mert a cseresznyefán középen ott van egy ág, amin régen a gyerekek hintáztak és azon van egy kötél, és...
Mama: - Folytathatom a mesét? Ezen a fán nincs hinta, hanem...
Rózsa: - Hadd képzeljem már úgy el a fát, ahogy szeretném!
Mama: - Jó, de ha így lehozzák a cseresznyét, nem tudom úgy elmondani, ahogy kitaláltam.
Rózsa: - Rendben, akkor folytasd!
Mama: - Végül jelentkezett egy pásztorfiú. Kért 7 pár vasbocskort, 7 bika bőréből hét ruhát, és 77 acélfokost.
Gábor: - Mi az a fokos?
Mama: - Kis balta. Mindent betett a hátizsákjába, a fokosokat az övére fűzte. No, nekivágott a legény, mászott felfelé, a fokossal lépcsőfokokat vágott ki magának. Aztán lassan elkopott a fokos éle, majd a második is. Mire a 33. fokost is elkoptatta, már olyan magason volt, hogy nem látott le a földre, de még mindig nem látszott a fa teteje sem. Aztán a 66. fokosnál már eljutott oda, ahol a faágak kezdődtek. Átugrott egy levélre, s felmászott a fa csúcsára, hol a cseresznyék piroslottak. De ezek akkorák voltak ám, mint egy-egy alma. Körülnézett, hogy hol találhatná a legszebb szemeket. Nem messze oda egy szép tó bújt meg a levelek között. Letelepedett mellé a legény, s csak nézte, nézte a vizet. Nemsokára megjelent hét darumadár. Megrázták magukat, levették a daruruhát, s tündérek lettek. A legénynek nagyon megtetszettek, különösen a legkisebb, akinek hosszú barna haja volt, és barna szeme.
Rózsa: - Az én vagyok!
Mama: - Sokat gondolkodott a legény, hogy hogyan kaphatná meg a leányt, s kitalált valamit. Amikor másnap is arra jártak a leányok, elbújt, aztán fogta a daruruhát, és
Rózsa: - Betette a hátizsákjába!
Mama: - Így van! Szegény leány kereste, kereste a ruháját, de nem találta sehol. Végül sírva leült a tó partján. Akkor előjött a legény, megölelte, s feleségül kérte. A lány először megijedt, de aztán beleegyezett a dologba. S hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, már a fa tövében is találták magukat.
Gábor: - Az hogy lehet?
Mama: - Hát, a tündéreknek van ilyen erejük. No, aztán odaadták a királynak a cseresznyét, s kaptak érte két aranyat.
Gyerekek: Döbbent csend. Majd: - Mit kapott érte? De hát nem erről volt szó!
Mama: - Sajnos becsapta őt ez a király.
Mama: - A legény szomorúan hazavitte a feleségét az anyjához, de amikor az anyja elkezdte kipakolni a hátizsákot, előkerült a daruruha. A menyecske hízelgett, hogy hadd vegye fel még egyszer. S amikor megkapta, huss! Kirepült az ablakon.
Rózsa: - Akkor én elfordulok, és akkor fordulok vissza, ha visszakapja a feleségét!
Mama: - A legény utánaindult, hogy visszahozza. Ment, mendegélt. Végül egy sűrű erdőbe ért. Itt egy kis kunyhót talált. A kunyhóban egy vén anyóka ült. Elmesélte neki, mi járatban van. Az anyó megértően bólogatott, s így szólt: - No, te legény! Ide figyelj! Itt van ez a daruhám. Vidd magaddal. Mássz fel az üveghegy legtetejére. Pont odanyúlik a cseresznyefa egy levele. Arra ugorj át, és ha megtalálod a darvakat, a feleségedet fogd meg ezzel a hámmal, s el ne engedd.
Másnap el is indult a legény. Megmászta az üveghegyet, véresre karistolta rajta a lábát, de feljutott.
Rózsa: - És nem tört össze a hegy?
Mama: - Nem. Valóban, pont odalógott egy cseresznyelevél. Felugrott rá, s eljutott az ágakig. No, itt egy ágon volt egy darufészek. Abban sertepertélt a hét daru.
Rózsa: - Mi az, hogy sertepertélt?
Mama: - Hát, hogy körülötte matatott. (elfelejtettem ugyanis, hogy mit is mondtam az előző mondatban...)
Rózsa: - De ez nem értelmes! Mi az, hogy abban körülötte matatott?
Mama: - Jó, akkor egyszerűen matatott. Nézte a legény, hogy melyik az ő kedvese, s könnyen felismerte kecses mozgásáról, karcsú termetéről. Előugrott és a fejére tette a daruhámot. Hej, vergődött a daru, próbált elrepülni, de a legény nem hagyta magát. Lassan kifáradt, megrázta magát, s újra leánnyá változott. Így szólt: - Kedves férjem, látom, megtaláltál. Most már nem változom át többet, hűséges feleséged leszek. A legény édesanyját is felhozták, s boldogan éltek. Egy nap a kisfiuk leköpött egy cseresznyemagot a fáról, s az pont fejbe találta a királyt. Úgy eltalálta, hogy érezte, közeledik az utolsó órája. Lefeküdt, s kihirdette, hogy hozzák elő azt a pásztorfiút, akinek ő odaígérte a fele országát, mert nem szeretne úgy meghalni, hogy az ígéretét nem tartotta be. Éppen arra repkedett az egyik darutündér, s azonnal szólt a legénynek. Így megkapta a fél országot is. Itt a vége, aludj el véle.
Rózsa: - Szegény másik fél ország...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése