Családunk nem híve az erőszakos megoldásoknak. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy kiélezett helyzetekben nem fordulna elő ilyesmi, amin aztán napokig emészthetem magam. Tényleg nagyon sajnálom, amikor úgy alakul.
Ha a gyerekek fáradtak, rendszeresen oda kell figyelni, hogy sikerüljön időben elcsípni a kezdődő problémákat.
Mégis előfordul, hogy ilyen drámai mondatok hangzanak el:
Gábor: - Mama, ... megütötte a nyelvemet! (Hogy hogy csinálta: örök rejtély marad).
Ibolya: - Mama, ... megütötte a szívemet!
Remélem, hogy sikerül nyugisabb mederbe terelni a kapcsolatukat. Szerencsére nagyon sokszor jól megvannak egymással.
Ma este volt egy pillanat, amikor majdnem mindenki óbégatott (Gábor), nyüszített (Ibolya) vagy hörgött (Tika). Nehezen álltam meg nevetés nélkül, annyira tehetetlennek éreztem magam és abszurdnak a helyzetet.
Egyébként ma este Rózsa életében először teát főzött az egész családnak, és frankón nem borította magára a forró vizet, sem a vízforralóból, sem a kancsóból. Nagyon ügyes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése