Kegyes kétbalkezes visszatér

Nagyon szeretek olvasni.
Mostanában nemigen van időm rá.
Viszont hivatásos betűfalóként hamar ingerlékennyé válok, ha nem kapom meg az "adagomat". Az olvasás ki is kapcsol, pihentet. Mostanában elsősorban azokat a könyveket olvasom, amelyek erre a célra alkalmasak. Könnyedek, kedvesek, rengetegszer olvastam már őket, de továbbra is szeretem. Általában mondanak is valamit nekem, bár nem feltétlenül azt, amit első ránézésre (olvasásra) gondoltam.

Az egyik ilyen könyv Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes naplója. Ezt sajnos már régen olvastam, mert a második példányomat is kölcsönadtam valakinek, harmadikat beszerezni pedig még nem volt kedvem. Ennek a folytatása A kegyes kétbalkezes visszatér, ami viszont gyakran előkerül.

Kegyes kétbalkezes törekszik Isten útján járni, de gyakran összekeveri a dolgokat vagy túlreagálja vagy félreérti. Van egy bölcs és nyugodt felesége Anne, és egy humoros, mindenből, így az egyházból is tréfát űző fia, Gerald. Én sok helyen magamra ismerek a rövid naplóbejegyzésekben, és szeretem egy ilyen kicsit görbe tükörben nézni magam.
A második kötet picit laposabb, mint az első, viszont ebben Gerald időnként ír egy-egy átírt részt a Szentírásból, amik nagyon tetszenek. Itt egy pár részlet a kedvencemből:

Gondolkoztam a tegnapiakon, és arra a következtetésre jutottam, hogy elég lesz csupán akkor elkezdened aggódni, amikor olyan személynek tartod majd magad, akit bolond lenne Isten nem használni. Isten mindig együgyűeket használt. Szerintem nincsenek különleges emberek, hanem csakis közönségesek. Ha Ő úgy dönt, hogy Téged is használni kíván, az legyen az ő problémája. De úgy gondolom, esetleg érdekelhet a mellékelt, általam átírt szentírási rész. Ne hidd, hogy akkoriban máshogy volt. Akkor is közönséges emberek éltek - akárcsak mi.

Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetven tanítványt, és elküldte őket kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek el! Ne vigyetek magatokkal erszényt, se szütyőt, se sarut! Útközben ne is köszöntsetek senkit!" Ekkor egy a hetven közül felemelé az ő kezét, és kérdé:
"Uram, amikor te sarut emlegettél, végyük mi azt általános definíciónak, mely vonatkoznék mindenféle lábbelire, avagy csupáncsak a sarut érted vala alatta? Annakokáért kérdezém én eme dolgot, lévén van énnekem egy pár kitűnő túrabakancsom, mely nagyszerű azon cél bevégzésére, amelyre küldesz minket." (...)
És lőn, hogy minekelőtte a lábbelikről szóló kérdések bábeli zűrzavara eluralkodott volna, Jézus felemelé az ő kezét és emígyen szóla:
"Álljunk csak meg egy pillanatra! Hadd fejezzem ki magam világosan! A 'se sarut' annyit jelent, hogy semmi ne legyen a lábatokon. Értitek? Semmi! Se túrabakancs, se bőrszíj, se teniszcipő, se gumicsizma, se surranó, se semmi, amit én a szó legszélesebb értelmében sarun értek. Nagyszerű. (...) Menjetek párosával, és ne vigyetek magatokkal se erszényt..."
Ekkor azonban egy a hetven közül felemelé az ő kezét, és megkérdezé az Urat, vajon magával vihetne-e egy kis arctörlő kendőt, s ez felbátorítá a többit. Egy másik engedélyt kére egy kis plüssállatka magával vitelére, mert anélkül nem érezné biztonságban magát, míg egy másik arról kérdezte, hogy ha az Úrral magával találkozna az úton, akkor őt sem kell üdvözölnie? Ezeket pedig számtalan ostoba kérdés követi vala.
Az Úr csendet kére, és mondá: "Nos, úgy látom, nem fogtátok fel, miért küldelek ki titeket. A lényeg nem az, hogy mindenféle tárgyakat csempésszetek a ti táskátokba, azon ócska kifogásra hivatkozva, hogy a plüssállatok az értelmező kéziszótár meghatározása szerint nem tartoznak a saru fogalma alá, hanem sokkal inkább az, hogy tőlem függjetek. Megértitek végre? Se szütyőt, se tarisznyát, se sarut, se játékmacit, se hitelkártyát, csak menjetek!"
Ezeknek utána hosszú csend következék, és az Úr már azt hitte, hogy végre tényleg menni készülnek, amikor egy tanítvány felemelé az ő kezét. Jézus összehúzott szemmel nézett a kéz tulajdonosára:
"Igen?"
"Ööö, csak arra akarnék reagálni, hogy ne vigyünk magunkkal szütyőt, Uram.
"Igen?"
"Hát, ööö, őszintén megvallva én nem tudom, mi a szütyő, és ööö, aggódnék, hogy tudtomon kívül mégis szütyő lenne nálam... Ezért azt gondolám...
Hallván ezt a többi hatvankilenc hangosan gúnyolódni kezdett nevetvén és sírván: "Jaj, te idióta! Nem tudod, mi az a szütyő? Azt mindenki tudja, mit jelent! Röhej!"
Ekkor Jézus fogait csikorgatván azt mondta: "Nagyon jó, ki tudná megmondani, mit jelent a szütyő?
És ekkor a hatvankilenc önbizalma elszálla. Egy találgatni próbált, hogy talán a szütyő ez leend "amit egy játékban használánk".
Jézus fejét rázta, és megkérdezte: "Rendben, ki nem tudja, mi lenne az a szütyő?"
Mind a hetven feltette az ő kezeit.
Jézus sóhajta egyet, és elmosolyodván magában mondá:
"Rendben, vegyetek le mindent a lábatokról. Kezdem elölről az egészet..." (...)